Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
AZ ÚZ-VÖLGYI HAVASOK HASZNÁLATA A XX. SZÁZAD ELŐTT
1808. május l-jén Fürtös János panaszkodott a megyeszéke előtt, hogy két esztendővel korábban, amikor csorda pásztor volt a havasokban Péter Józseffel és Szőcs Jánossal együtt, két társa a „...Fürtös János részére jutott Kenyérből el költöttek volt 14 Kenyeret, melly világosságra jővén". Feltételezhető, hogy a gazdák által pásztorbér gyanánt adott kenyerekről volt szó, ami akkortájt nagy értéknek számított. A megyeszéke a panaszkodónak adott igazat. Péter Józsefet és Szőcs Jánost arra kötelezte, hogy Fürtös Jánosnak fizessék meg 8 kenyér árát. 116 Tipikus pásztorvétség volt Gál József fejős juhász vétke, aki 1774-ben idegen állatokat fogadott be esztenája juhai közé: „... Csík Bánkfalvi Keresztes József és Szent Györgyi Csiszér János primipilusok ... proponálják ... hogy ... Csík Szent Györgyi Gál József primipilus Szent Györgyi esztenán fejő pásztor lévén idegen juhokat numero 16-ot hozott volna bé contra constitutiones". A rajtakapott juhász azzal védekezett, hogy ő marhátlan ember. Valószínű tehát, hogy a régi szentgyörgyi constitutiok szerint vihetett volna a nyájba bizonyos számú saját juhot. Mivel ezzel a lehetőséggel nem élt, idegen juhokat fogadott be a nyájba. 117 Az esetnek van még egy fontos tanulsága. A szövegből látható, hogy a fejős juhász állására primipilus, vagyis lófő jogállású, a székely társadalom legelőkelőbb társadalmi rétegéhez tartozó személy vállalkozott. Más szövegek is tanúsítják, hogy a pásztorságot lófők vállalták. Ebből két dolog következhet. Vagy hallatlanul nagy rangja volt a székelység körében a közösségi pásztorságnak, vagy a XVIII. század végén és a XIX. század elején a primipilusok bizonyos csoportjai úgy elszegényedtek, hogy pásztorságra is vállalkoztak. Az utóbbi lehet a valós magyarázat, ámbár érdemes szem előtt tartanunk egy csíkszentgyörgyi székely gazda 1999-ben elmondott szavait: Az ügyes, jó pásztor mind meggazdagodott. Különösen nagyot vétettek és szokatlanul kemény büntetést kaptak azok a csíkbánkfalvi havasi pásztorok, akik Lesődben „... Basa kúttyánál ... a' Nemes Megye Közönséges marha pascum(án), vagyis marha legelő heljein " illegálisan „szénát csináltak" és a „... 12 szekérre való szénafűvet" eladták „6 magyar forintokért" kászoniaknak. Péter József és Szőcs János pásztorok kénytelenek voltak a „megye" számára kifizetni a szénásszekerenként számított fél forintot, vagyis 6 magyar forintot. Ezenkívül „az hatalmasságért" további 12 forint büntetést tartoztak fizetni. Végezetül a megyeszéke elbocsátotta őket a pásztori állásból. 118 A csíkszentgyörgyi megyeszéki határozatokban többször szó esett a havasi juhtartás támpontjairól, az esztenákról. 116 CSISZEGYOPI. M. h. II. 122. p. 117 CSISZEGYOPI. M. h. II. 81. p. 118 CSISZEGYOPI. M.h. II. 121. p.
