Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A MEGÉLHETÉS (Gazdálkodás, munka, életmód)

Csillag Géza vállalkozó az egyik legtöbbet emlegetett foglalkoztató, vagyis patron. Sok munka van a fával, mire Csillag Géza csíkszentmártoni fafeldolgozó telepére ér: ki kell vágni a hegyen, lovakkal le kell vontatni a hegyről a völgybe, szekerekre, teherautókra kell rakni, hogy szállíthatóvá váljon. Ezeket a munkákat legtöbbször Úz-völgyi férfiak végzik. A szocializmus idején sokan dolgoztak alkalmazottként az állami erdőgazdaságban. Erdei munkájuk mellett természetesen családi gazdaságukat is működtették. 2003-ban a csinódi postás 37 állami alkalmazottból lett nyugdíjasnak vitt ki havonta nyugdíjat. Többségük a hajdani IFET dolgozói közül került ki. A XXI. század elején az Úz-völgyi csángó társadalom hangadó vezető rétegét képezik az erdészek, akik közbirtokossági vagy állami alkalmazottak, de családi gazdaságukban szarvasmarhát is tartanak és pityókát is termesztenek. Helybéliek. A legrégibb csángó nemzetségekből származnak. Van közülük lesődi Fodor, gyürkéi Póra, egerszéki Tankó Vajda, Egerszék bűtejei Tankó leszármazott. Közülük kerül ki a havasi megyebíró, a községi képviselő, a két legaktívabb egyháztanácsos, valamint a két kultúrház felügyelője, működtetője. Kézművesség, „ipari", „kereskedelmi" vállalkozás Az Úz-völgyi tanyákon a XX. század folyamán nem laktak olyan iparosok, akik hivatásszerűen, iparengedéllyel működtek. Akadtak azonban mindig olyan csángó férfiak, akik a marhatenyésztés, a pityókatermesztés és az erdőmunka mellett mások számára is végeztek kézműves tevékenységet és ezáltal némi külön jövedelemhez jutottak. Voltak olyan gazdák is, akik valamiféle különleges gépet szereztek be, amellyel bérmunkát végeztek havasi társaiknak. Tanulmányomban már több ilyen kézműveskedő és vállalkozó csángó szóba került. Ezért itt inkább csak összefoglalom a rájuk vonatkozó néprajzi adatokat. Kiválóan tudott csángós bundákat, vagyis hímzett bőrmelleseket készíteni az Úz vize mellett Fikó Béla. Értett a csángós bundák varrásához az ezermester Rusz Péter is Fenyőfejében. Farkas János, a méhész, a XX. század közepén csinált lóra való hámokat. A szükséges bőröket maga érlelte csebrekben. Hegedűt, gardonyt tudott készíteni az Őrház patakai Karácsony Gyula, valamint a fenyőfejei Rusz Péter. Jeles csebercsinálóként emlegetik Szőcs Dávidot, aki az Egettvész észokján lakott. A XXI. század elején is csinál csebreket, kádakat az Úz vize mellett Farkas Bokor.