Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A MEGÉLHETÉS (Gazdálkodás, munka, életmód)

Halakat és rákokat fogtak a patakokban, madártojásokat, madárfiókákat gyűjtöttek, dugást csináltak, vagyis gyöptéglákkal, hampokokkaX elrekesztették a patak vizét, és a felduzzasztott patakvízben vidáman lubickoltak. Családi legeltetés a XXI. század elején is van. Idősebb családtagok, siheder gyermekek, nevelőintézetből kivett szóga gyermekek, egzisztenciájukat vesztett személyek, pl. egy-egy tanyán meghúzódó magányos moldvai férfiak stb. vigyáznak az állatokra. A nyaraló magas fekvésű magánbirtoklású legelő, amelyet kerítés vesz körül. Fontos körülmény, hogy forrás legyen a területén, vagy kis patak follyon át rajta. Aki nyaralóval rendelkezik, reggelente felhajtja oda állatait, és este megy értük. Az állatok egész nap felügyelet nélkül legelésznek a nyaraló kerítésének védelmében. Nyaralója kevés családnak van, mert ritkán árulnak legelőt és az ára is magas. Csínodnak és Egerszéknek egyaránt van közlegelője, amelyre taxafizetés ellenében lehet kihajtani a szarvasmarhákat. A XX. század második felében mindkét közlegelő a néptanácsé volt. Az állatok után a néptanács megbízottja szedte a taxát. A XXI. század elején a közlegelők a közbirtokosság kezén vannak. Április végén, amikor a csíkszentgyörgyi állatorvos kijön a havasokba és védőoltást ad a csinódi és az egerszéki szarvasmarháknak, vele érkeznek a közbirtokosság tisztségviselői, és a marhatulajdonosoktól beszedik a legelőtaxát. 2003-ban egy esztendőre 70 000 leit kellett fizetni egy tehén után. A növendékmarha „fübére" 40 000 leire rúgott. Mindkét közlegelőn kísérletezek már csorda szervezésével és pásztor alkalmazásával, de Egerszéken nem lett tartós a próbálkozás. A XXI. század elején az egerszéki közlegelőn, az Egerszék nyaka nevű területen reggeltől estig szabadon jár a jószág. A környékbeli kaszálókat és szántókat megóvják a kerítések. Az állatok estefelé maguktól hazaballagnak. Az okosabbak még a saját udvaruk kapuját is ki tudják nyitni. Csinódon körülbelül az 1970-es évek óta, így a XXI. század elején is létezik marhacsorda, és évente pásztort fogadnak a tehéntartó gazdák. Az állattartásnak ez a szervezettsége egyébként a tanyai önszerveződés egyik fontos megnyilvánulása. A pásztor fizetésének komplikált rendje díszére válna bármelyik sok évszázados történelmi falu hagyományőrző társadalmának. A csinódi marhás gazdák Szent György nap előtt egy héttel választják meg csordájuk pásztorát. A tejcsarnok előtt gyűlnek össze reggel a tej leadása után. Könnyen megegyeznek. A pásztorságra vállalkozó személy a helyi tanyai társadalomból kerül ki. Családja tagjait is bevonja az állatok őrzésébe.