Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A MEGÉLHETÉS (Gazdálkodás, munka, életmód)

Csinód területén legtöbbször 80 szarvasmarhát hajtank a pásztor elé, aki május 10-től Szent Mihály napig (szeptember 29.) legeltet. Naponta 6 óra körül hajtja legelőre a tejcsarnoknál gyülekező csordát. Este 8 óra tájban kerülnek vissza újra az állatok a tejcsarnokhoz. A bölcsebbek maguk is hazatalálnak. Más állatokért a gazdájuk megy a tejcsarnok tájára. A pásztor 2000-ben 100 000 leiért, 2001-ben 200 000 leiért, 2003-ban 300 000 leiért legeltetett. A tehénért és növendékmarháért ugyanannyit kell fizetni. Borjút nem hajtanak ki a közlegelőre, mert féltik az elkóborolástól és a farkasoktól. A pénzben fizetendő pásztorbéren kívül a marhák gazdái élelmiszert is adnak a pásztornak, papírforma szerint egy szezonban tehenenként egy ebédet, de mivel ennek elfogyasztása kivihetetlen, az egy ebédet egy tarisznya helyettesíti. Az ételt szerre adják a marhák tulajdonosai. Akinél tart a szër, az annyi napig ad tarisznyát, ahány marhája jár a pásztor előtt. Például, ha valakinek 3 marhájára vigyáz a pásztor, és rá kerül az ételadásban a sor, hétfőn, kedden, szerdán reggel a tejcsarnokhoz viszi az étellel megrakott tarisznyát. Csütörtökön már másik gazda következik. A tarisznya tartalmát a marhásgazda felesége határozza meg. A legjellemzőbb összeállítás a XXI. század elején: 1 kenyér, fél kiló bolti parizel, fél kiló házi szalonna, 6 db főtt tojás, 1 borkán (befőttes üveg) bolti íz (lekvár), 3-4 bolti uborka, 2 adag megfőzött, megcukrozott, üdítős kis üvegbe töltött kávé. Amikor a pásztorcsalád férfitagja legeltet, a kávé helyett pálinkát adnak. Ha a pásztorfeleség hajtja ki az állatokat kávét tesznek a tarisznyába. A szarvasmarha haszna A szarvasmarha-tenyésztést minden időben a tej és a szaporulat értékesítéséből származó jövedelemszerzés igénye serkentette. A fejhető tej egy részét az Úz-völgyi családok a saját szükségletükre fordították. A jeles családi események, búcsúk alkalmával nem számított rendhagyó eseménynek a borjúvágás és a borjúhúsfogyasztás. A tej, a legtöbb tejtermék, valamint az állatszaporulat többsége azonban piacra került, hogy a családok pénzbevételét megalapozza. A szarvasmarha-tenyésztésből származó termékek értékesítése azonban mindig sok gonddal és nehézséggel járt. Az Úz-völgyében letelepedett gyimesi csángók számára a XX. század első két harmadában a batyuzó kereskedés jelentette a tej értékesítés szinte kizárólagos módját. A tejet a család nőtagjai feldolgozták. Sajtot, túrót, tejfölt készítettek belőle, amit batyuba csomagolva messzire elszállítottak, és az Alsó-Úz-völgyi tölgyesi gyártelep dolgozói körében, Moldvában, vagy erdélyi városokban értékesítettek. Némely Úz-völgyi asszonyok Brassó piacaira is eljutottak. Gyalog vagy szekérrel elmentek Csíkszentmártonig