Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A MEGÉLHETÉS (Gazdálkodás, munka, életmód)

az Úz-völgyi havasokban legeltek. Következésképp, a havasi csángók előbbutóbb üzleti kapcsolatba kerültek a „falusi" kollektívekkel, mint legelőbérlők, vagy pásztorságot, favágást, szénakaszálást, fuvarozást vállaló bérmunkások. Az Úz-völgyi tanyai gazdaságokat fennállásuk 100 éve alatt mindig a több lábon állás jellemezte. Szénatermesztés, marhatartás, vágómarha- és tejkészítés, fakitermelés, fafeldolgozás, faeladás, erdőgazdasági bérmunka, fuvarozás, pityókatermesztés, kendertermesztés, kenderfonás, szövés együtt biztosították azt a jövedelmet, amiből a tanyai család meg tudott élni. Kaszáló és széna A gazdák arra törekedtek, hogy minél több jó kaszálót szerezzenek maguknak. A kaszáló mennyisége nagy mértékben meghatározta a tanyai gazda rangját, társadalmi megítélését, mivel a több kaszáló több marha tartását tette lehetővé. Ha valahol eladó lett egy szentgyörgyi, bánkfalvi vagy csángó kézben lévő kaszáló, szinte azonnal vevője akadt. A meglévő kaszálót a gazda irtással, kurálással igyekszik nagyobbítani és jó karban tartani. Tavaszonként, családonként vagy kalákába szerveződve fészével megtisztítják a kaszálókat a bokroktól. A fahorvadásos területeken eltávolítják a szél által kidöntött fák maradványait, csutakjait. Kapákkal, gereblyékkel elegyengetik, elhordják a vakondtúrásokat, a hancsokokai, valamint a nagyobb hangyabolyokat. Összegereblyézik, majd elégetik a csalóka néven emlegetett szétszóródott fenyőtobozokat. A kaszálón elterített istállótrágyát, a hó elolvadását követően, áprilisban, miután a szél kissé megfújta, megszárította, egy lóval vontatott házi készítésű fakerettel, sullatóval apróra törik, rocskóják és a földbe nyomják, sullatják. Ha valakinek nincs sullatója, megfordított fogasboronával, bornaháttal, vagy dús lombú fenyőággal, bojtheggyel is elvégezheti a sullatási. A lekaszált, megforgatott, buglyákba gyűjtött szénát földre fektetett nagy magyaró-, rakottya-, nyírfaágakra rakva lóval vagy ökörrel vontatják a csűrhöz, ha a kaszáló a ház közelében terül el. A széna vonatására használt faágakat, gallyas fákat, a széna betakarítása után a csűrudvar kertjéhez támasztják, hogy mögéjük bújhasson a csürke, ha közeleg az ülü, vagyis ha az udvar fölött repdes a sas. Kaszáló és kaszáló, széna és széna között jelentős különbséget tesz az Úz-völgyi csángó nép. Például, ha az udvar mögött viszonylag nagy kaszáló terül el a hegyoldalban, azt legtöbbször két részre tagolják. Az ún. alsó kaszálót trágyázzák. Ott terem az értékesebb kövéres széna, amit a csűristálló hiújában tárolnak. A fölső kaszálót nem trágyázzák. Ott terem a soványas széna, amelyet a szűkebben értelmezett csűr fölötti szénatartóban