Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A MEGÉLHETÉS (Gazdálkodás, munka, életmód)

földművelő tevékenység jelentéktelenségével, vagy méginkább a havasi népesség anyagi erejével. A traktort ugyanis, ha lenne, nemcsak szántásra használhatnák az Úz-völgyiek, hanem szénabetakarításra, erdei munkákra, sőt a járhatatlan utakon személyes közlekedésük elősegítésére is igénybe vehetnék. Traktorok híján az Úz-völgyi gazdák a XXI. század elején is jobbára szekervel és szárival közlekednek, szállítanak. A régi ráfos szekereket, amelynek tengelyét kocsikenőccsel, vagyis degenyeggel kenték, degenyegezték, leginkább ökrökkel húzatták. Sokan úgy vélekedtek, hogy a ló furfangos állat. Nem szekér elé való. Az 1970-es évektől jöttek divatba a gumikerekű szekerek. Az első példányokat kimustrált autógumik elhasználásával „falusi" mesterek készítették. Felső részüket bárkának hívják. A bárkát elől és hátul bütűdeszka zárja le. A gumikerekű szekeret legtöbben lovakkal vontatják, de van, aki ökröt, tehenet fog elé. Van kisebb, egylovas, és nagyobb, kétlovas változata. Nem zërget annyira, mint a ráfos szekér - mondják az újmódi és nagyon kedvelt gumikerekű szállítójárműről. A hosszú télen nagy szerep jut a közlekedésben és a szállításban a szánoknak. A legtöbb gazdának kétféle szánja van. A kocsiszánnal misére és látogatóba jár. A két bakszán összekapcsolásával létrehozott hosszú szánnal fát, szénát és egyéb terheket szállít. A XX. század második felének elején, a szocializmus időszakának hajnalán, amikor a csíki falvak népét kolhoz típusú mezőgazdasági szövetkezetekbe kényszerítették, valószínűleg gazdasági megfontolásokból, a havasok tanyai parasztgazdaságait nem szervezték nagyüzemekbe. Az Úzvölgyi tanyák világában - helyi szóhasználattal élve - nem jött létre kollektív. Csinód és Egerszék területén a rendszerváltásig megmaradt a családi munkaerőre alapozott kisüzem. A csángó tanyavilág népének megélhetését alapvetően a családok kisüzemei biztosították. Ezek jövedelme kiegészült az állami vállalatoknál, elsősorban az erdőgazdaságnál vállalt munkajövedelmével. A mezőgazdasági kisüzemet, főleg az 1950-es, 1960as években, mint a múlt átkos örökségét ezernyi teher és retorzió sújtotta. Kuláklista, kötelező terményszolgáltatás, tengernyi adó nehezítette a termelés hagyományos útját járó parasztság életét. Az Úz-völgyben is nagy tehertételt jelentett a tanyai paraszti sors. Sokan elmenekültek előle. A többség azonban a megpróbáltatások ellenére kitartott. Rengeteg fondorlattal próbálta átejteni a túlkapásokra vetemedett hatóságokat. A fondorlatok megvalósítását, végrehajtását némiképp nehezítette a havasokba is felhúzódó kiterjedt besúgóhálózat. Az Úz völgyében tehát nem alakult kollektív, de a kollektív néven emlegetett nagyüzemmel találkoztak a csinódiak és az egerszékiek is. A csíkszentgyörgyi és a csíkszentmártoni mezőgazdasági nagyüzemek birtokokat, elsősorban erdős legelőket szereztek a havasokban. Nyájaik, csordáik