Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL „ Csángó " és „falusi " Az Úz-völgyi tanyák lakói magyar nyelven beszélnek. Önmagukat csángónak nevezik. Ezzel arra utalnak, hogy őseik Gyimesből származtak, ahol szintén csángók élnek. Föltétlen különbözőnek érzik magukat a Moldvában lakó moldvai csángók-tó\. Szekrényekben őrzött és ünnepi, vagy színpadi ruhaként időnként felhúzott gyimesi jellegű népviseletüket csángós ruhának nevezik, megkülönböztetve azt a szomszédos alcsíki és kászoni székelyek székely ruhájától. Románul annyit tudnak, amennyit az iskolában és a katonaságnál megtanultak, illetve amennyit a moldvai piaci kapcsolatok során elsajátítottak. A legidősebb nemzedék élettapasztalatként számon tartja, hogy az Úzvölgy 1920 előtt és az 1940-es évek első felében Magyarországhoz tartozott. A XX. század második felében felnőtt nemzedékek azonban keveset tudnak Magyarországról. Sokan úgy hallották, hogy egy jómódú ország, ahol mindenki magyarul beszél. Egyesek magyarországi városneveket is ismernek, de fogalmuk sincs, hogy az általuk emlegetett városnevek mekkora városokat takarnak és a szóban forgó városok az ország melyik részén találhatók. A legtöbb Úz-völgyi lakos soha nem járt Magyarországon. Az Úz-völgyi tanyavilág távol esik minden környező táj városaitól és falvaitól. Gyimes, Moldva, Kászon és az Alcsíki-medence egyaránt többórás szekerezéssel, gyaloglással érhető el Csínodról és Egerszékről. Talán az Alcsíki-medence Fiság menti falvai: Csíkszentgyörgy, Csíkbánkfal va, Csíkszentmárton, Menaságújfalu, Menaság fekszenek legközelebb a FelsőÚz-völgyi hegyi tanyákhoz. Közigazgatási és egyházközségi kötelékek is Csíkszentgyörgyhöz kapcsolják a vidéket. Következésképp, az Úz-völgyi csángók a szomszédos vidékek lakói közül, Gyimest nem számítva, a Fiság menti alcsíki falvak székely lakóival érintkeznek, találkoznak legtöbbet. Bár az Úz-völgyi csángók, néhány tájszót leszámítva egy nyelvet és egy nyelvjárást beszélnek az alcsíki székelyekkel, származásukat és kultúrájukat tekintve másnak érzik magukat, mint székely szomszédaikat. A csíkszentgyörgyieket, bánkfalviakat, csíkszentmártoniakat, vagyis a székelyeket, falusiaknak hívják. A megnevezésben ott rejtőzik a gondolat, hogy ők, a megnevezők nem történelmi falvakban, hanem a falvak hajdani havasaiban, tanyákon laknak és gyimesi jövevények. Szóhasználatukban természetes ellentétpárnak számít a havasi lakost jelentő csángó és a Fiság menti székelyre vonatkozó falusi kifejezés.