Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

A gyimesi kapcsolat Az Úz-völgyben letelepült gyimesi csángók soha nem szakadtak el kibocsátó pátriájuktól. A közlekedési nehézségek ellenére rendszeresen visszajártak búcsúkba, lakodalmakba, temetésekre. Az Úz-völgyben született lányok egy része visszakerült a Tatros völgyébe feleségnek. Az Úz-völgyben született legények pedig, ha Csinódon, Egerszéken, Gyürkén, Csobányoson nem találtak feleséget, elsősorban Gyimesből hoztak maguknak asszonyt. A gyimesi kapcsolat az ezredfordulón sem veszített jelentőségéből. A XXI. század elején is minden Úz-völgyi családnak van rokona a Tatros völgyében. A XX. század utolsó évtizedeiben gyakran előfordult, hogy az Úz-völgyi csángó gyermek, amikor kijárta az alsótagozat négy osztályát a csinódi vagy az egerszéki iskolában, nem a területileg illetékes csíkszentgyörgyi belterületi iskolában folytatta tanulmányait, hanem gyimesi rokonainál lakva Felsőlokon vagy Középlokon végezte el a felsőtagozatos osztályokat. A kósteleki kapcsolat Az állandónak mondható gyimesi házassági kapcsolat mellett a XX. század derekán volt némi jelentősége az Úz-völgyi csángók életében a Kóstelekhez kötődő kapcsolatnak is. Az 1940-es évek tájékán több kósteleki fehérnép is bekerült, mint ifjú menyecske, Úz-völgyi családokba. Ezek az asszonyok az ezredforduló táján idős asszonyként némi csalódottsággal nyilatkoztak hajdani sorfordító döntésükről az érdeklődő néprajzkutatónak. Beszélgetés közben többször arra céloztak, hogy az Úz-völgybe költözésükkel nehezebb sorsot vállaltak föl, mint amilyen otthon Kósteleken várt volna rájuk. Szavaikból úgy érződött, mintha az ugyancsak erdélyi „világvégének" tekinthető Kósteleket jelentősen előrevalóbb helynek tartanák, mint pl. Egerszéket. A moldvai kapcsolat A harmadik évezred első éveiben Csinódon, Egerszéken járva, léptennyomon moldvai házassági kapcsolatokra figyelhettem föl. 2004 májusában néhány egerszéki asszony és az érintettek közreműködésével megpróbáltam összeszámolni a moldvai származású Úz-völgyi menyecskéket. Beszélgetőtársaim Egerszék és Csinód területén 15 Moldvából hozott asszonyt soroltak föl. Egy közülük már nem él. A kb. 300 fős össznépességben a 14 moldvai menyecske jelentős csoportnak tekinthető.