Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

CSÁNGÓ NÉPESEDÉSTÖRTÉNET ÉS A TANYAHÁLÓZAT KIALAKULÁSA AZ ÚZ-VÖLGYBEN

Csángók Kalongya Szekér fa Oszpora Pengő Kézi napszám Pengő Pénzértékben összesen Pengő Csángók rozs zab Szekér fa Oszpora Pengő Kézi napszám Pengő Pénzértékben összesen Pengő Farkas András 14 14 Farkas József 28 28 Farkas Imre 28 28 Farkas György 5 2 7 Fodor János 5 2 7 Fodor Péter 5 2 7 Koncsag Ferenc 5 2 7 Szőcs Dávid 14 14 Tankó Fülöp 28 28 Tankó Péter 28 28 Tankó Árpád 14 14 Tankó Imre Vajda 14 14 Tankó István 14 14 Tankó István Pili 14 14 Tankó Imre Pili 14 14 Tankó Károly Fülöpé 14 14 Virág Károly 5 2 7 Tankó Pál 5 2 7 Virág János 5 2 7 Fodor István 5 2 7 Csobányos Ambrus N. 5 2 7 Póra György 12 2 14 Póra István 12 2 14 Tímár György 5 2 7 A Csobányos cím alatt összeírt gazdák közül kettőről, Póra Györgyről és Póra Istvánról, apáról és fiáról más történeti források és a népi emlékezet alapján bizonyítható, hogy Gyürkében laktak. Azért szerepelnek mégis a Csobányos címszó alatt, mert abban az időben, miként más források is tanúsítják, a hivatali szemlélet hajlamos volt arra, hogy Gyürkét Csobányossal összemossa. Egyébként a kepelistából látszik, hogy az egerszéki csángó gazdák gabonakepét nem adtak, mivel a szükséges mértékben gabonát nem termesztettek. Meglepő viszont, hogy fakepét sem adtak, holott erdők között éltek, mindennapi életük kapcsolatban volt a fával. A fakepe-szolgáltatás hiánya valószínűleg összefügg azzal a ténnyel, hogy a havasi csángók nem voltak, mert nem lehettek tagjai az erdőket birtokló csíkszentgyörgyi közbirtokosságnak, következésképp, papírforma szerint rendszeresen nem vághattak fát a közbirtokossági erdőkben a maguk számára sem. Mindezek helyett vagyoni helyzetük arányában pénzjárandóságot, oszporát adtak, illetve néhányan egy pengős napszámbérrel megváltható két napi favágási