Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
CSÁNGÓ NÉPESEDÉSTÖRTÉNET ÉS A TANYAHÁLÓZAT KIALAKULÁSA AZ ÚZ-VÖLGYBEN
nagyobbított birtokokat elosztották, de a mezei munkákat leginkább közösen végzik. A két házhoz két csűr tartozik. Az idős és a fiatal házaspár számon tartja a saját állatállományát. Természetesen a marhák együtt járnak a legelőre. 2003 tavaszán Ambrus Gyula lovat már nem tartott, de volt 2 fejőstehene és 1 tinója. Fia, Ambus József birtokolt 2 kancalovat, 1 csikót, 4 tehenet, 1 anyadisznót, 1 ártánydisznót és 4 süldő disznót. Az udvarban két gumikerekű szekér állt. Az egylovas kisebbet Ambrus Gyula, a kétlovas nagyobbat Ambrus József mondhatta magáénak. A gazdasági eszközöket nagyrészt közösen birtokolták és felváltva használták. Mindkét házaspár megélhetésében nagy szerepet játszott az ezredforduló körüli években a fakitermelés és a faértékesítés. Ez részben a saját kaszálójukon végzett fakivágást, másrészt csíkszentgyörgyi és bánkfalvi erdőtulajdonosok fáinak felvállalt kivágását, szállítását, eladását jelentette. A gyimesi származás kérdése Elöljáróban általánosságban kijelenthetjük, hogy a csinódi és az egerszéki hegyi tanyák lakói gyimesi eredetűek. Gyimesi származásukat tanúsítja a népi emlékezet, a Gyimeshez kötődő rokoni szálak sokasága, a gyimesi csángó tudat és néhány írott forrás. A gyimesi eredet a Tatros és mellékpatakai teljes völgyrendszerére vonatkozik: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk községek területére. Néhány asszony és vőnek jött férfi esetében a gyimesi származás kósteleki és gyepecei állomás közbeiktatásával értelmezendő. 1 4 A származáshely igazolására számbajöhető írott források az Uz-völgyi csángók esetében jórészt egyházi irományok. Első helyen említhetők a csíkszentgyörgyi egyházi anyakönyvek. Bizonyos esetekben a gyimesbükki, a gyimesközéploki és a gyimesfelsőloki egyházi anyakönyvek tanúságtétele sem elhanyagolható. A csíkszentgyörgyi ún. plébániai iratok is tartalmaznak néhány csángókra vonatkozó adatot. Az Uz-völgyi csángók eredetének legfontosabb írott bizonyító forrásai Madarász Ferenc hajdani csíkszentgyörgyi plébános 1967-ben elkészült kartonjai a csíkszentgyörgyi egyház híveinek számító családokról. A népi emlékezet és az írott források között átmeneti helyet foglal el Tankó Árpád egerszéki csángó gazda négyoldalas jegyzete az egerszéki templom számadáskönyvében. A feljegyzést valamikor a XX. század második felében vetette papírra. A saját emlékezete és másoktól hallott adatok alapján megpróbálta számba venni, hogy bizonyos egerszéki és csinódi családok ősei mikor és honnan érkeztek az Uz-völgybe. 184 Kóstelek és Gyepece népének gyimesi kapcsolataira: TAKÁCS György 2001. 28., 37-78., 86-92.
