Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
császári csapatok pusztításai érintették a Jászkunság egészét: 1704-1705 folyamán többszöri rác becsapások miatt a Kiskunság és a Nagykunság települései jelentős mértékben elnéptelenedtek, majd 1706-ban Rabutin császári csapatai pusztításainak következtében a Jászság lakossága menekült el. Jászfényszaru lakosságának összetételéről, az 1699-es és az 1713. évi lovagrendi összeírás alapján, bizonyosan mondható, hogy a lakosság több mint ötven százaléka nem volt jászsági eredetű.62 A lakosság visszaköltözését, illetve az új telepesek beköltözését ezekkel a hadjáratokkal és népességmozgásokkal is össze kell kapcsolnunk. Tehát a jász helységek lakosságának kirajzását ebben a korábbi, nem jászsági etnikumúak odavándorlásának kontextusában kell vizsgálni. Ami tovább bonyolítja a Kiskunság helyzetét, hogy a Jászság és a Nagykunság integráltabb földjével szemben, területe és birtoktestei nem képeztek összefüggő földrajzi egységet. A Nagykőrös és Szolnok között délre fekvő Jászkarajenő és a szomszédos Kocsér egy teljesen önálló szigetet képez, s ugyanez mondható el a Felső-Kiskunság legészakibb helységéről, Lacházáról is. Ahogyan ezt Tálasi István találóan jellemezte: „A Felső-Kiskunságban Lacháza majdnem elszigetelődött a többitől, házassági kapcsolatokat sem tartott fenn.”63 Az egyetlen összefüggő, durván vastag U-alakú, modernkori Felső-Kiskun terület egyedül csak a Lajosmizse- Ladánybene-Kerekegyháza-Fülöpszállás-Kunszentmiklós által behatárolt rész. A két északi sziget periférikus helyzetét jól illusztrálja, hogy településtörténeti, helytörténeti és néprajzi monografikus munkákat nem igazán tudnak felmutatni.64 A Felső és az Alsó-Kiskunság területét elválasztó Homokhátság és az Aranyháromszög névvel jelölt, főleg kert, gyümölcs- s szőlőkultúrájáról ismert terület történetileg nem a modernkori Kiskunság része. Ma már azonban a területbe jól illeszkednek, mintegy homoki szőlőkultúra jelleget kölcsönözve a korábbi nagyállattartó és pásztorkodást folytató kiskun pusztáknak. A területi identitás és a történeti földrajz összehasonlításából kiderül, hogy a kisrégiók és nagyvárosok területi közelsége meghatározó. Ezért semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Kunszentmiklós-Szabadszállás-Fülöpszállás vonal a Duna közelsége miatt is már közelebb esik a Solti-síkság és a Dunamellék történeti-területi kultúrájához, mint például a Tisza közelében elterülő Jászkarajenő. Éppen egy nemrégen felbukkant és publikált szabadszállási gazda naplójából értesülünk, a Duna áradása veszélyességének realitásáról, amely Szabadszállást a Dunamellék régiójához kapcsolta.65 A környező nagyvárosok hatása, a múltban betöltött szerepük — sokszor ezeknek a városoknak a gazdái bérelték a szomszédos pusztákat a jász vagy kiskun tulajdonosoktól — nem elhanyagolandó. Ebben a kontextusban a Felső-Kiskunság peremén elhelyezkedő két cívisváros, Nagykőrös és Kecskemét mindenképpen említendő. Kunszentmiklós, kiskun múltjával ellentétben soha sem töltött be olyan jelentőséget, mint akár Kecskemét, akár Nagykőrös. Sőt, Bálint Sándor kutatásai óta már tudjuk: a szegediek is megtelepedtek a kiskunsági 62 MÉSZÁROS Kálmán 2000. 166-168. 63 TÁLASI István 1977. 117. 64 Kocsérról csak egy korábbi monográfiát tudunk citálni: ANTAL Domokosné 1977; valamint újabban MUHORAY György 1988,1991, 1993 és UTASSY Miklós 2000. 65 KÜRTI László 2003b. 163
