Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
Murád basa 6-8000 fős, az ostromlott Buda felmentésére igyekvő seregét. A mintegy 3000 főből álló császári sereg 6-800 fos veszteséget okozott a töröknek, elfogta a szekszárdi béget, kiszabadított 200 foglyot s számos zászlót zsákmányolt.'4 Murád pasa seregének szétverése után már nincs adatunk a tizenötéves háború során a tolnai Duna mente melletti nagyobb csapatmozgásra, további katonai eseményre. Szigetvár elestét követően a tolnai Duna mente településszerkezete, mezővárosainak, falvainak gazdasági helyzete, társadalmi tagozódása jelentős mértékben megváltozott, s a századforduló életét már teljes egészében ezek az új viszonyok határozták meg. A hódoltsági tolnai, baranyai, somogyi mezővárosok a 16. század közepére jórészt Szigetvár kapitányai és tisztjei földesúri fennhatósága alá kerültek,14 15 a vár elestével pedig ezeket a településeket új birtokosok szerezték meg. A korábban is említett Anyavárt, valamint Bölcskét például az 1590-es években már az esztergomi kapitány, Örsi Péter birtokolta.16 A gazdasági életet jelentős mértékben befolyásoló kereskedelmi utak szintén átrendeződtek. Amíg Szigetvár magyar kézen volt, a török számára nem volt biztonságos sem a Duna, sem a Duna menti, Budát Belgráddal összekötő út. A marhakereskedelem tekintetében a Dunántúlról három útvonal vitt a 16. század közepén a nagy felvevő piacnak számító Stájerországba, Karintiába és Krajnába. Ezek egyike éppen a Duna mentén a Sárvizén át Bátáig futott, ahol egyesült az Alföldről érkezővel. Továbbhaladva pedig Pécs, Szigetvár és Babócsa, vagy még feljebb, Szentpál érintésével Kanizsánál torkollt az elsőbe, amely a vörösmarti révtől Siklóson, Babócsán át Pettauba vezetett. A harmadik útvonal Simontornyán és Hetesen át a Balaton partjának érintésével tartott Kanizsának, s ott ért bele a pettauiba vagy egyesült a Kanizsáról Körmenden keresztül Bécsbe vezetővel.17 Szigetvár 1566-os elestét követően a marhakereskedelem útvonala Győr felé tevődött át, amely Báta helyett az attól északabbra fekvő települések, például Tolna, Földvár számára átmenetileg kedvező helyzetet teremtett. Ezt igazolják a tolnai kereskedők kapcsolataira, valamint a nagy tolnai, földvári és paksi vásárokra utaló források is.18 Azt láthatjuk tehát, hogy a tizenötéves háború előestéjén a korszak fő közlekedési útvonalán, a Duna tolnai szakaszán fekvő települések helyzeti előnybe kerültek. Tolna, Földvár, Paks, Bölcske, Báta esetében a kedvező közlekedési és piaci viszonyok együttesen elősegítették az árutermelés kibontakozását.19 A marhakereskedelem azonban még akkor is megmaradt a magyar kereskedők kezén, amikor a szőlő- és bortermelésbe bekapcsolódó, a hódoltsági területen, így a tolnai Duna mentén lévő mezővárosokba beköltöző délszláv és török kereskedők már mindinkább kiszorították a magyarokat a piacról. A hagyományos fehérborokkal szemben ugyanis egyre jobban elterjedt a balkáni eredetű vörösborkészítés. S ez azért fontos, mert az, hogy az élőhús iránt egyenletes kereslet mutatkozott a nyugati 14 SZAKÁLY Ferenc 1992. 152. 15 RÚZSÁS Lajos 1966. 209. 16 SZAKÁLY Ferenc 1973. 258., 264. 17 RÚZSÁS Lajos 1966. 207. 18 RÚZSÁS Lajos 1966. 219., 230. 19 RÚZSÁS Lajos 1966. 201. 202
