Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
piacon, kedvezett a dunai átkelők révén a marhakereskedelemben érdekelt említett Duna menti településeknek is.20 A marha, a bor és a gabona, mint alapvetően élelmiszerek kereskedelme mellett jelentős volt az iparcikkek forgalma is a vizsgált mezővárosokban. A fő behozatali cikkek közé a textil- és vasáruk tartoztak, az előbbiek között finom szövetek, süvegek jelentek meg.21 Annak, hogy a 16. század végére a mezővárosok fejlődése nemcsak megtorpan, de visszájára is fordul, Rúzsás Lajos véleménye szerint alapvetően abban keresendő az oka, hogy a török helyőrséget helyezett el részint a szabad királyi városokba, részint a mezővárosok egy részébe — területünkön például Földvárra, Tolnára és Szekszárdra. A török katonaságot pedig civil délszláv elemek követték. Tolnán a muzulmánok nagy száma miatt fürdőt is építettek, s a bosnyákok, rácok, szerbek jelentős számú beköltözése mellett van adatunk raguzai kereskedők megtelepedésére is.22 Tehát, amíg országos viszonylatban már a 16. század utolsó harmadára a szak- irodalom egy erőteljes hanyatlásról beszél a városok esetében — még egy-egy mezőváros átmeneti megerősödését is más, korábban dinamikusan fejlődő települések, elsősorban királyi városok rovására bekövetkezőnek tudva be —, addig Tolnában helyi, regionális szinten királyi városok hiányában egyértelműen fejlődésnek tekinthető a mezővárosi erőteljes parasztpolgárosodás ezen időszaka. A tolnai Duna mente mezővárosaiban a kedvező földrajzi elhelyezkedés, a hódoltság alatti városi polgár módjára élő szabad paraszti réteg önállósodása, a megerősödő árutermelés és kereskedelem, a reformáció kulturális „forradalma” együttesen egy pezsgő gazdasági, társadalmi életet eredményezett az 1590-es évekre. Ehhez járult még, hogy a török uralom alatt a mezővárosok polgáraiként a szabad parasztoknak maguknak kellett intézni sorsukat, amely szintén az önállósodás megerősödéséhez vezetett.23 Míg a hódoltsági terület egészére vonatkozóan az fogalmazható meg, hogy társadalmi szempontból egyetlen olyan csoporttal vagy réteggel sem találkozhatunk, amely összességében a tizenötéves háború nyertesének lenne tekinthető, az említett önállósodó szabad paraszti réteg tekintetében a tolnai Duna mentén sajátosan alakult a helyzet. Az e csoporthoz tartozók a tizenötéves háborút megelőző évtizedek kedvező változásai következtében gazdaságilag megerősödve, nagyobb öntudattal, tájékozottsággal, szélesebb körű tapasztalattal alakíthatták ki egyéni és közösségi túlélési stratégiáikat a hadszíntérré vált terület háborús mindennapjaiban. Legyen ez a kialakuló kapcsolatrendszer felhasználása révén más hódoltsági településre (pl. Tolna esetében Kecskemétre, a bölcskeiek részéről Ráckevére), vagy a királyi Magyarországra (pl. a tolnaiak Esztergomba, Komáromba, Bölcske lakosai Győrbe) menekülés, s ott az újrakezdés. Vagy legyen a hadicselekmények, a sarcolások, adóztatások, hatalmaskodások elől a Duna ártereibe való elrejtőzés, s nyugalmasabb időkben az ismételt újrakezdés, a visszatérés az elpusztított településre. 20 RÚZSÁS Lajos 1966. 218.; SZAKÁLY Ferenc 1988. 41. 21 RÚZSÁS Lajos 1966.210. 22 RÚZSÁS Lajos 1966. 213-16.; KÁLDY-NAGY Gyula 1962. 584. 23 RÚZSÁS Lajos 1966. 230.; SZAKÁLY Ferenc 1988.4L 203
