Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
ezüstflitterekkel díszítették. A restaurálás során az is kiderült, hogy a fejjel együtt kiemelt párta alatt lévő haj nem tartozott a koponyához, hanem a pártához tartozott. Mint azt a restaurátor megfigyelte, a párta alatt ugyanis a haj egyenesre volt vágva, elkülönült a koponyán lévő hajtól. Ez hasonló, mint a sárközből ismert úgynevezett „előhajas párta”.37 A párta kiterített hossza: 48,5 cm szélessége: 4 cm. A párta alatt sikerült megőrizni a hajba szúrt és a párta rögzítésre szolgáló három, kis fehér üveggyönggyel díszített bronztüt is. A párta végeihez vékony szalag csatlakozott, mely szintén a felerősítést szolgálta, de a szalag anyaga teljesen elporladt. (10. kép) A 16-17. század fordulóján Bölcske mezővárost Örsi Péter — ahogyan Havassy Péter fogalmaz — „hódoltatta”, azaz tartotta kezén. Véleménye szerint azonban ez csak időleges lehetett, sőt azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Örsi Péter csak bérelte a várost, hogy így biztosítsa a javadalmak beszolgáltatását a palotai váruradalom számára.38 Ezt erősíti meg a hivatkozott írott forrás is. Mint ahogy azt is, hogy a hajdúk „a kor szokásainak megfelelően” rárontottak a településre és túszokat szedtek. Vagy hogy egy bölcskei kereskedőnek 200 arany „védelmi pénz” fejében felajánlották kíséretüket a Budára tartó a borszállítmány mellé annak kilátásba helyezésével, hogy ha ezt elutasítja, elsüllyesztik a rakományt. A folyamatos zaklatások elől sokan elmenekültek a településről, de mint későbbi források bizonyítják, a háborús időszak elmúlását követően visszatértek városukba. A Bölcskére vonatkozó írott és a tárgyi források egymást erősítő és kiegészítő adataiból még a háborús időkben is a mindennapjait jómódban, meglehetősen szabad körülmények között, a világra nyitottan, minden tekintetben „színes világban” élő közösség képe rajzolódik ki előttünk a 16-17. század fordulóján. A sírokban található rugós párták és fémszálas díszítések anyaga Kőhegyi Mihály véleménye szerint kender- vagy lenszálakból volt szőve és sodorva, amelyet eredetileg valami fémes festékkel itattak át, s ez konzerválta a fonalakat annyira, hogy egyrészük nem korhadt el.39 A mikroszkópos felvételeken egyértelműen látható, hogy nem skófiumos díszítésről van szó, ahol a textilt aranyozott ezüst szálakkal szőttékk át, hanem egy erősebb cémaszálat spirálisan körbetekertek egy nagyon vékony fémszállal, amely lehet bronz vagy ezüst is. (5. kép) S ezekkel a megerősített szálakkal szőtték át az anyagot, vagy alakítottak ki belőlük különböző díszítéseket, mint például az adott korszakban a Kárpát-medence egészében elterjedt a rugós párta rugóit. (1 l.kép) A Bölcskei Kálvária-temető 71. és a 136. sírjában a sarokcsontnál talált vasalások egy sajátos módon sarkallt lábbeli használatára mutattak. A lábbeli sarkát a hátsó vasalás megmagasításával alakították ki. (7. kép) A sarok megemelése a 16. században a magyar területekre volt jellemző, de ezt az újítást tőlünk nyugatra is átvették. Ott azonban a lábbeli sarkát egymásra szegezett bőrlemezekből készítet37 SZALAY Zoltán 2002. 477. 38 HAVASSY Péter 1994. 24-25. 39 WICKER Erika - KŐHEGYI Mihály 2002. 50. 211
