Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
sen (1590-re az 1546. évihez képest majdnem négyszeresére) nőtt. Az adatok alapján elmondható, hogy a tizenötéves háborút megelőző időszakban egy kiegyensúlyozott vagyoni gyarapodás volt jellemző a településen. (1. kép) A mezőváros lakossága magyar részre is adózott: egyrészt földesurainak, másrészt a palotai vár részére. A 16-17. század fordulóján a források szerint földesura Örsi Péter volt, de időről időre megjelentek a Szabolcs megyei birtokaikra, Nagyhalászra menekülő Paksiak emberei is az adóért.28 A török hódoltság időszakából származó rendkívül csekély számú forrás között különösen fontosak a legapróbb híradások is. így például az, amelyben a Verancsics Antal vezette küldöttség egyik tagja, Hans Derschwam 1553-ban a Szőlősnek nevezett Bölcske mezőváros lakóinak a török telhetetlenségét ecsetelő panaszait említi, vagy a településen Verancsics Antal és Tiffenbach Kristóf követek társaságában tartózkodó Marcantonio Pigafetta olasz hadmérnök azon utalása, amely 1568 áprilisában az itt élő lakosok vallására vonatkozik. De híradások szólnak a településről 1571-ben, amikor a Ráckevéról hajóval ide érkező Rym császári követ „Klein paxi” néven illeti Bölcskét, s Kispaksként említi 1591-ben Wratiszláv Vencel is.29 A tizenötéves háború nem kedvezett a források keletkezésének, fennmaradásának. A török adminisztráció iratai közül is jóval kevesebb áll rendelkezésre, s nem is olyan adatgazdagok, mint korábban. Szakály Ferenc utalt arra, hogy a török adminisztrációs rendszer lezüllése miatt a 17. században csak ritkán és felületesen vették számba az adózókat, így az előző évszázadban még oly jó forrásként használható fejadó-, szandzsák- és tizeddefterek már nem segítenek hozzá a terület alaposabb megismeréséhez.30 A jeles történész arra is felhívta a figyelmet, hogy Tolna megyében a növekvő számú rác közösségek az írásbeliséget kevésbé használták, s a magyar földesurakkal is ritkább volt a kapcsolatuk. A források esetében tehát a leghasználhatóbbaknak a hódoltság területén birtokokkal rendelkező családok levéltárai bizonyulhatnak, melyek egyikében, a Bölcskén is birtokkal rendelkező Paksy-család levéltárában található egyetlen hódoltságtörténeti forrásként a győri káptalan tanúvallatása azokról a hatalmaskodásokról, amelyeket a hajdúk Varga Bálint bölcskei lakos és társai kárára 1601-ben elkövettek.31 A tanúk meghallgatására 1604. szeptember 11-én, három esztendővel a hatalmaskodást követően került sor a győri káptalan adminisztrációja részéről, mivel a tanúk valamennyien a királyi Magyarországra menekültek városukból. A jegyzőkönyv a történteket latin nyelven az alábbiak szerint foglalja össze: „1601-ben Varga Bálint a Székesfehérvár alatti Bölcske városában időzve és mindkét résznek, annyira a töröknek, mint Örsi Péternek adózva és szolgálva és bizonyos baranyai borokat saját pénzéből néhány társával összekészítve ugyanezeket a borokat egy megterhelt hajón egészen Pestig akarta vinni. És az útközben váratlan dolog történt vele, mivel 28 Havassy Péter azt a lehetőséget is felveti, hogy Örsi Péter csak árendálta Bölcskét, így biztosítva a palotai váruradalom számára a javak beszolgáltatását. HAVASSY Péter 1994.24-25. 29 HAVASSY Péter 1994. 22. 30 SZAKÁLY Ferenc 1975. 261. 31 SZAKÁLY Ferenc 1975. 261. A Paksy-család levéltára az Országos Levéltárban őrzött Rudnyánszky- család levéltárában található. Szakály Ferenc a forrást a maga egészében leközölte, a későbbiekben a történeti és a helytörténeti irodalomban azonban csak egy-egy rövid részletét használták — mintegy illusztrációként. 205
