Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
négy szabad hajdú, köztük kiemelten Vasvári Gyurkó ugyanőt (tudniillik Varga Bálintot) és társait türannoszi módon erővel elragadta, jelezve nekik, hogy hacsak nem tesznek eleget az ő kérésüknek, és nem fizetnek le 400 forintot, gondoskodnak arról, hogy őt és társait a fent nevezett hajóval együtt elsüllyesszék. Ők megijedve a zsarnoki kegyetlenségtől megígérték, hogy a kért összeget kifizetik. Mivel azonban a jelen helyzetben nem tudják lerakni a 400 forintot, az ő esdeklő könyörgésükre ugyanennek a Varga Bálint társait elküldte a pénz előteremtésére. Ezt követően a nemes Deli Markó magát Varga Bálintot a fent nevezett négy hajdú fogságából kiszabadította, és saját fogságába vetette. És nem késlekedett, hogy bántalmazásokkal, gyalázkodással, s öldöklő veréssel illesse Varga Bálintot. Ezután az elküldött társak gondoskodtak róla, hogy a kényszerből megígért pénznek valamely részét követük útján Deli Markónak megadják. Mivel azonban ők az egészet nem hozták meg, Deli Markó néhány katonatársával hajnal körül a már említett Bölcske városa fölötti Szigetről megtámadta Varga Bálint és társa lakhelyeit. Mivel pedig társait nem találta lakhelyeiken, Deli Markónak gondja volt arra, hogy feleségeiket és Varga Bálint fiát elfogja és ugyanarra a Szigetre vigye. Ebből a fogságból azután ezeket a nőket azt mondta Deli Markó, hogy nem akarja elengedni másképp, hacsak nem küldik el neki az eredetileg kért pénzösszeget teljes egészében.”32 Az írott források alapján felvázolható történeti héttér ismeretében — azok kiegészítésére és értelmezésére — a 16-18. századot átfogó bölcskei temetőnek a történeti adatokkal leginkább megvilágítható 16-17. század fordulóra keltezhető néhány jellemző sírjának régészeti lelete komoly tanúságokkal szolgál. A Bölcske-Kálvárián található temetőt az egyházi anyakönyvek adatai és a legújabb történeti kutatások alapján a helyi református közösség használta a 16. század második felétől 1788-ig. A falubeliek megfigyelése szerint a Kálvária domb egészét elfoglaló templomkert szélein minden irányban találtak már sírokat,33 ami valószínűsíti az egyébként körbeépített terület egészének temetőkénti használatát a 18. század végéig, amikor röviddel a temető felhagyása után a katolikusok a részükre átengedett terület közepén 1792-ben templomot emeltek.34 A leletmentés során látható volt, hogy a temetkezések sűrűsége, gazdagsága a temető egészét tekintve egyenletesnek mondható, ami a közösség életében bekövetkező jelentősebb törésre, visszaesésre, szélsőséges vagyoni eltérésre nem utal. Ezúttal a feldolgozásra kiválasztás szempontjából a 213 feltárt temetkezésből kiválasztott sírok esetében a hely szűkössége miatt nem a leletanyag gazdagsága, hanem kizárólag a 16—17. század fordulójára keltezhetőség és a tárgyi forrásokból kiolvasható információ mennyisége volt a meghatározó. 19. sír: Kora, neme: idősebb nő Vázhossza: 150 cm Fekvése: háton nyújtott, karok a mell alatt keresztbefonva. 32 SZAKÁLY Ferenc 1975. 259-295. 33 A bölcskei Kálvária területén már az 1950-es években a nagy dunai árvíz miatti földmunkák során is találtak sírokat. A Kálvária lefaragott keleti oldalának szélén 1962-ben 18. századi sírokat találtak. 34 Jelentés a Bölcske-Kálvárián végzett régészeti leletmentésről. Wosinsky Mór Múzeum Régészeti Adattára 540-96. 206
