Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Mód László: A mindszenti juhtartó gazdák gyapjúértékesítési szerződései
MÓD LÁSZLÓ A mindszenti juhtartó gazdák gyapjúértékesítési szerződései Az alföldi mezővárosok és falvak többsége bizonyos mezőgazdasági nyerstermékek értékesítését sajátos módon bonyolította le, ami annyit jelentett, hogy a juhtartó gazdák nem egyedül, hanem közösen, az elöljáróság közreműködésével egyeztek meg a kereskedőkkel, illetve az iparosokkal. A gyapjú eladásának az előzőekben említett gyakorlatát Bellon Tibor1, Szilágyi Miklós1 2 és Erdei Aranka3 vizsgálta nagykunsági, valamint Békés megyei példákon keresztül. A gyapjú közös értékesítése sajátos önszerveződést eredményezett a Csongrád megyei Mindszenten is, ahol a 19. század első felében a juhtenyésztés fontos szerepet töltött be a lakosság életében. A település feudális kori iratanyagában maradtak fenn azok a kontraktusok, amelyeket a helyi elöljáróság kötött gyapjúkereskedőkkel vagy gubacsapókkal.4 Néhány szerződés esetén megőrizték az ún. bemérési listákat is, amelyek tájékoztatnak bennünket az értékesített gyapjú mennyiségéről. Emellett feltüntették azt is, hogy név szerint kik voltak azok a mindszenti lakosok, akik az áruba bocsátott nyersterméket összeadták. Az általam tanulmányozott források egy olyan korszakról számolnak be, amikor a mindszenti jobbágyok gazdasági tevékenységében a juhtenyésztés és az ezzel szoros kapcsolatban álló gyapjúértékesítés komoly bevételhez jutatta a lakosság egy részét. A török kiűzését követően az egykorú források a településen tartott állatállomány gyors növekedéséről tudósítanak. Annak ellenére, hogy a község határa a jószágok számára biztosította a legelőket, a nagyobb haszon reményében a mindszentiek 1720-ban a Schlick Lipót tulajdonában lévő Szentgyörgy pusztát is bérelték. A szabad legeltetést a kamarai időkben semmi sem korlátozta. 1750-ben Erdődy Györgynek a tömörkényi pusztáért 600 forintot fizettek, 1755-ben pedig 100 forint fejében Pusztaszeren is járathatták állataikat. 1764 előtt Erdődy Kristóf a mindszenti jobbágyoknak mintegy 2000 holdnyi, baromjárásnak való földet engedett át, amely 1769-ig a község használatában maradt annak ellenére, hogy a pusztát ekkor már Kecskemét városa bérelte. Az 1770-es évek elején a település lakói megtagadták a pusztarész visszaadását és a haszonbér fizetését. Kispusztaszert a Pallaviciniek később elvették a mindszentiektől és Tömörkényhez csatolták. A településen 1729-ben 761, 1758-ban pedig 3781 juhot tartottak. 1770-ben Tömörkényen és a pusztaszeri marhajáráson 799 ökör, 1616 tehénféle, 850 ló, 300 sertés és 4237 juh legelt, a Tiszán inneni nyomáson pedig 300 fejőstehenet, 60 igáslovat, 150 sertést és 2000 juhot vallottak be a mindszentiek az urbárium bevezetésekor. A településen tartott jószágállomány 1817 után fokozatosan csökkent. A juhok száma 1831-ben 1423-ra, 18381 BELLON Tibor 1996. 291-303. 2 SZILÁGYI Miklós 1968. 350-365., 1973. 179-225. 3 ERDEI Aranka 1975.463-476. 4 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára (a továbbiakban: CsML SzF) Mindszent nagyközség iratai, (a továbbiakban: Mni) Feudális kori iratok. V. 1005. a/6. 1723-1846. 45
