Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
Ebben a relációban az az általánosan hangoztatott elmélet, hogy a Felső- Kiskunság hagyománytalan, tarthatatlan, ugyanúgy, mint a jász és a nagykun archaikus hagyományok hangsúlyozása is az. Az Alföld és ezen belül a Duna-Tisza közének sivársága, színtelensége, falvainak egyhangúsága és jellegtelen volta már évszázados hazai és nemzetközi irodalmi toposz. Valóban az első látásra Kerekegyháza, Ladánybene, Kocsér és Jászkaraj enö vagy Lajosmizse, nem sok meglepetést tartogat az átutazó számára. Ez azonban ugyanolyan veszélyes esszencializmus, mint az Alsó-Kiskunság archaikus és színes hagyományos világának túlzott hangsúlyozása. Nem árt további példákkal illusztrálni területünk sajátosságait és értékeit. Az egyik mindenképpen az, hogy a jászok által ellepett puszták későbbi létrejötte értékes település- és gazdaságtörténeti információval bír. A puszták sajátos megszállása és lassú településsé alakulása soha nem történt meg egyformán egyik település esetében sem. Erre igen jó példa a két eltérő fejlődést mutató jász helység, Lajosmizse és Ladánybene történelme. A másik, hogy a létrejött falvak és községek kultúrájukban érdekesen ötvözik a Jászság és a Kiskunság hagyományait, szokásait. Ez jól megmutatkozik az alföldi köznyelvtől eltérő nyelvhasználatban: a dél-alföldi „ö”-zés szervesen kapcsolódik az észak-magyarországi (palócos), rövid, ajakrésen képzett „a” és a zárt ajakképzésü hosszú „á” hangokkal, valamint a hasonulásokkal.105 A kiskundorozsmaiak palócos kiejtését már a 19. század végén „felfedezték” a kutatók.106 A következő értékes sajátosság, hogy a kirajzott csoportok néha sokszor olyan jellegzetességeket őriztek meg, amelyeket a kibocsátó helységekben már hiába keres a kutató. A modernizáció és az urbanizáció hamar átalakította a jász városokat, de a pusztán lakó népesség még tovább meg tudta tartani a jászságból ismert kultúrának egyes elemeit. Elegendő arra utalni, hogy jelenleg a Felső-Kiskunságban található a tanyasi-lovas turizmus egyik fö fészke, vagy a citerazenekarok — igaz ennek bizonyításakor tudni kell a revival mozgalom hatásáról — markáns jelenléte. Lajosmizsén a tanyai életvitel az államszocializmus ellenére is makacsul tartotta magát.107 A néphitben az igen vallásos katolikus lakosság érdekesen ötvözte a jász hagyományt (pl. a Vendel-kultuszt) és a kiskun madonnák meglétét, vagy a garabonciás és az Alföldön jól ismert Bagi báróról szóló történeteket.108 Ladánybenén igen sokáig fennmaradt a Szent-sír felállítása és őrzése, amit az 1930-as évek elejétől a KÁLÓT keretén belül intézményesítettek. A búcsújárás is sokáig a tavaszi, máriapócsi időszakra volt helyezve, s csak később lett őszre áttéve. A népszokásokban és gazdálkodásban is találunk érdekes keveredéseket a két régió hagyományaiban.109 A házassági és lakodalmi szokások is jól illusztrálják a különbséget a déli és 105 Ez a jelenség nemcsak a kiskunfélegyházi környék, hanem a Felső-Kiskunság egyes településeire is jellemző. Lásd FEKETE János 1997. 15-16. 106 HANUSZ István 1895. 225-226. 107 Lásd HATVANI Dániel 1983. 108 Lajosmizsén az útmenti keresztek között több népies formálású Madonna-szobrot találhatunk, amelyet a környék lakói gondoznak. Az egyik ilyen Máriácska-szoborról már az egész dűlőt is elnevezték a helyiek, lásd KÜRTI László — HAJDRIK Sándor 2001. A Kiskunság határaiban található hasonló szakrális helyszínek — pl. a petőfiszállási Szentkút — feldolgozása még várat magára. 109 A Kiskunság szokásaival, gazdaságával és népművészetével kapcsolatban lásd KORKES Zsuzsanna 1983; LÜKÓ Gábor 1982; SZTRINKÓ István 1982. 171
