Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
az északi kiskunság településein. Szabadszállás, Ladánybene és Lajosmizse lakodalmain az éjfél utáni hívatlanok, vagy maskarások jelenete fontos mozzanat volt, ám ezt nem figyelték meg a kutatók a terület déli részén.110 * Ételekben is eltérést figyelhetünk meg. Lajosmizsén a hagyományos sütemény a Jászságból hozott „rostélyos” kalács volt. Itt a disznótorban szintén megjelentek a maskarások. Zenéjében és táncaiban is hagyományos lakodalmakról adnak információt az idős adatközlők. A Felső-Kiskunság kutatása még nem fejeződött be, bár ma már kérdés, hogy menynyiben lehet a betelepülők hagyományos kultúráját tanulmányozni. * * * A fenti elemzésben arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a Duna-Tisza közén a Homokhátság és a Kiskunság területét elemző kutatónak igen sok tematizált problémakörrel kell megbirkóznia. Ez pláne akkor igaz, ha nemcsak a 20. századi társadalommal és regionalizmussal, hanem az ezt meghatározó történeti anyaggal, és fóleg történeti demográfiával és kulturális földrajzzal szeretne foglalkozni. A regionalitásnak ugyanúgy, mint a társadalomtörténetnek és a történeti antropológiának is megvan a maga speciális buktatója. Nem kisebb gonddal állunk itt szemben mint: 1) a koraközépkori kun megtelepüléssel együtt járó etnikai határok kérdéses hasznosítása; 2) a törökkorban felbukkant török, illetve magyar kamarai-kincstári iratok közötti diszkrepanciák tömege; 3) a redempció és annak hatása alatt kibontakozó telepítéses-településes átpolitizált etno-territoriális regionalizmus; és 4) a 19. század végi és a 20. századi néprajztudományból táplálkozó magyar Alföld „tájitörténeti tagolódás”-ának és a néprajzi dialektusok határainak kérdése. Kevesebb a gond olyan területekkel, ahol a 2. és 4-es alpontok problémái nem jelentkeztek, mint például az erdélyi Kalotaszeg és annak határainak kérdése, de ez a kérdéskör más jellegű problémákat vet fel.1" Az mindenesetre helytálló mindkét terület esetében, hogy egy esszencialista nézőponttal állunk szemben, amit a kutatónak értelmeznie, dekonstruálnia szükséges:112 a régió definícióját sokszor földrajzi, történeti, nyelvészeti és politikai döntések szerint értelmezzük, de mindig egyes jellegzetesnek vélt jegyek alapján szelektálva és homogenizálva. Ezért minden területi koncepciót érdemes rövid s hosszú távú folyamataiban megvizsgálni. A fentiekben írtak alapján a területiség másik metaforájaként hangoztatott „homokhátiság” jellegzetességeivel összefüggő kiskun népművészeti revival szintén kérdésessé válik. A bugaci „mesés” pásztor-turizmusnak és a népieskedő halasi csipkekultúrának — amint azt már többen megjegyezték — kevés köze van hagyományhoz.113 A bugaci pásztor- és csárdaromantika jól érvényesül a külföldi vendég számára. Ahogyan Erdei azt már a múlt század közepén leírta: az „ámuló-bámuló” utas „ha még eltávozóban is eszmél, kulturált s kultúrálatlan gyönyörűségek fantasztikus egyvelegére emlékszik s bizton azt mondja: ilyen nincs több a világon.”114 A 110 KORKES Zsuzsanna 1983. 195., 198. KÜRTI László 2000a. 112 KÜRTI László 2000a. 113 ERDEI Ferenc 1957. 84., 194-196. 114 ERDEI Ferenc 1957. 84. 172
