Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez

Ugyanez a helyzet Szlovénia esetében is. A magyar folklór újabban megindult gyűjtése Lendvához (és Halász Alberthez) kapcsolható.31

Mind a horvát, mind a szlovén folkloristák sokat gyűjtöttek a mai Magyarország területén is, természetesen a maguk folklórját. E gyűjtemények mintaszerű rendben vannak.

A burgenlandi folklórnak nincs hivatalos archívuma.32 A magyarnak sem. Gaál Károly hihetetlen gazdagságú gyűjtései (tárgyak, fényképek, feljegyzések és ezernyi hangfelvétel) több helyen is hozzáférhetők; a bécsi Phonogrammarchív polcain, valamint Szombathelyen, a Savaria Múzeumban. Ezek homogén módszerrel az 1956 utáni évtizedeket reprezentálják. Szerencsére közülük sok szöveg meg is jelent.33 Bécs és Ausztria igazán sok más intézményében is van magyar vonatkozású anyag. Ilyenekről mindenki tud, ám összegezésük még mindig nem történt meg. Váratlan összefüggésekre is bukkanhatunk. Például az eisenstadt-i (kismartoni) zsidó múzeum anyagának kilenctized-része még a magyar impérium idejét idézi, azaz nekünk is tudnunk kell róla. Teleki Sámuel gróf Aífika-expedíciójának anyagából is a látványosabb rész Ausztriában van. A világjáró magyar etnomuzikológus, Takács Jenő gyűjtései (köztük egyiptomi és japán folklór is) burgenlandi lakásán voltak megtalálhatók.

Kárpátalján magyar folklór gyűjtés az első világháborúig folyt. Ekkor elég jelentős volt az itteni ruszinok folklórjának vizsgálata is. A két világháború közti Csehszlovákiában ez utóbbi folytatódott. A bécsi döntés Magyarországhoz csatolta e területet, és ekkor „Rákóczi két népének” folklór vizsgálatára jó programok is születtek. 1945 után mind a ruszin, mind a magyar folklór szakszerű és önálló feladatként végzett kutatásához hiányoztak a feltételek. Az ungvári Állami Egyetem magyar tanszékén kezdődött csak ilyen gyűjtés, egyetemi hallgatók feladataiként. Ezekből később publikáltak is, zömmel már Magyarországon. Az utóbbi évtizedben kiszélesedett az ottani művelődési élet, többen tanulmányaikat Magyarországon folytatták és elég rendszeresek lettek az innen oda irányuló kutatóutak. Ezek eredményeit egyre inkább közük is. Központi folklór archívum (vagy néprajzi múzeum, a szó igazi értelmében) azonban máig nem szerveződött. Az ungvári Hungarológiai Intézet évek óta súlyos anyagi gondokkal küzd.34

Noha végre újraéledt a ruszin kutatás Kárpátalján, eddig nekik sem sikerült folklór archívumot létrehozni. Nálunk főként a nyíregyházi ruszinisztikai tanszék végzett példamutató tevékenységet, főként régebbi, klasszikus művek újra hozzáférhetővé tételével. Ruszin folklórral foglalkoznak Kelet-Szlovákiában is, sőt a vajdasági ruszin folklórról is tudunk.

Szinte az utolsó percben sikerült az ottani (kárpátalj i) zsidóság megmaradt töredéke között is gyűjteni. Ilyen néprajzi anyag került a budapesti Néprajzi Múzeumba is.35

31 Lásd például Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Lendva, 1999.

32 Burgenlandról legutóbb a Néprajzi Látóhatár IX (2000) 3-4. tematikus száma adott sokrétű képet.

33 Sokoldalú munkásságát legutóbb bemutatta a tiszteletére kiadott ünnepi kötet: Kapcsolatok és konfliktusok Közép-Európa vidéki életében. Tanulmányok Gaál Károly professzor 75. születésnapjára. Szerkesztette: Csorna Zsigmond - Gráfik Imre. Szombathely, 1997.

34 Lásd az Acta Hungarica itt megjelenő köteteit.

35 Lásd. Rékai Miklós: A munkácsi zsidók „terített asztala”. Néprajzi tanulmány. Budapest, 1997.

541