Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez
Egyébként is ilyen zsidó-magyar folklórra az egész világon bárhol rábukkanhatunk. Az jól érthető, hogy Izraelben több archívum és múzeum is őriz anyagot a Magyarországról bevándoroltaktól. (A szövegek között igen kevés a magyar nyelvű.) New Yorkban is ugyanez a helyzet. Szerencsére az utóbbi évtizedekben intenzív kutatómunka folyt az Egyesült Államok és Kanada magyar bevándoroltjai körében. Számos publikáció született meg. E folklór néhány érdekes, új vonást is tanúsít. Nagy az egyházközségek, korábban az iskolák szerepe. A rádió, korábban újságok is terjesztették az ilyen hagyományokat. Még az olyan sajtó is, amelyről ezt aligha gondoltuk volna (pl. az Amerikai Magyar Népszava). Az eddigi kutatások rámutattak a bevándorlók generációi közti különbségekre is. Főként az utóbbi két-három évtizedben több ilyen amerikai hungarika- gyüjtemény, sokrétű archívum vált ismertté. Került haza is belőlük (pl. Vasváry Ödön archívuma). Mások kint vannak, olykor rendezésre szorulnak (pl. New Bruns- wickben).36 Csak legújabban került a figyelem előterébe a brazíliai magyar diaszpóra. Pedig az ide kivándorlók zöme telepes paraszt volt. Néhány régi és új publikáció foglalkozik velük.37 Két további megjegyzést is kell itt tennünk. Egyrészt az Amerikába kivándorlás az egész monarchia területén szerveződött, úgyhogy igazán sok interetnikus vonással bír és meg sem érthető, ha csak a mai államhatárokat vesszük figyelembe. Másrészt levelezés, hazalátogatás révén itthon is vannak források. Ez utóbbiakról tudunk a legkevesebbet, ilyen forrásokról nagyon kevés publikációról értesülhetünk. Ezen kívül szinte bárhol, ahová magyarok elkerültek, lehet a magyar folklór nyomára bukkanni. Olykor pompás népművészeti tárgyak (mint pl. Bein Gyula csodálatos erdélyi gyűjteményében — Hamburgban) máskor teljesen újraalkotott jelenségek („ősmagyar strawberry festival” a Mississippi menti Lafayette magyar faluban) kerülnek elő. Ha valahol elkészül egy-egy ország magyar kulturális kapcsolatainak áttekintése (mint például legutóbb Belgiumban), ebben rendszerint van folklór adat, vagy ha más nem, folklorizmust tanúsító adat. Az egész világ hungarica-gyűjteményei sorában igazán sok és sokoldalú a magyar folklór képviselete. Áttekintésünk nem foglalkozik a magyarországi nemzetiségek folklórjával, ezért nem térünk ki arra a kérdésre sem, hol találhatunk ilyen folklór archívumokat. Voltaképpen egyetlen kivételes esetet kell megemlíteni. A második világháború után olyan kitelepítések, áttelepítések, lakosságcserék következtek be, amelyek a folklór archívumok szempontjából is figyelembe veendők. A kitelepített német lakosság folklórját a német kutatók előszeretettel gyűjtötték, és több archívum is őrzi ezeket a feljegyzéseket. Folklorisztikailag a legfontosabb ezek közül Freiburgban a „keletnémet néprajzi” archívum, sok kiadvánnyal, és egykor úttörő jelentőségű hanglemezekkel. Ezek a teljes „keleti” német folklórra kiterjedtek, a Kárpát-medence és a mai Magyarország területe csak ennek egyik összetevője. Újabban csökkent az ilyen kutatás, ám az adatközlők első generációja is gyakorlatilag mára meghalt. Más ar~'6 E munkásságból messze a legfontosabb Dégh Linda sokrétű tevékenysége, amelynek azonban mindmá- iß sem jelent meg teljes bibliográfiája. 37 Újabban Boglár Lajos teszi közzé édesapja ilyen áttekintését. 542
