Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Székelyföldi képeslapok - Farkas Irén: A csíki fazekasság történeti áttekintése

Az 1980-81-ben, Csíksomlyón végzett mentőásatás során31 kerültek felszínre habán mintájú, 17-18. századra keltezhető csempetöredékek, amihez hasonlót a néprajzi raktárban találtunk, közülük egy datáltak32 Csíksomlyóról eddig a megelőző időszakokból, sem a későbbiekből, egyelőre más adat (és tárgy) nem került elő. A leltárkönyvek a későbbiekben is beszélnek edényvásárlásról, kályhák kiigazításáról, de név nem került még elé. Ennek a kérdésköre egyelőre nyitott marad, amivel számolnunk kell, az, hogy ezek elsősorban vándor (korábbi időszakban habán?) vagy időszakosan megtelepedett, esetleg a környező fazekasközpontokból kirajzott mesteremberek lehettek.

3. Csíkmadaras (17. század utolsó negyede - 20. század első negyede)

Csíkmadaras, a legközismertebb csíki fazekasfalu kezdetei a 17. század végéről datálhatok. A csíkmadarasi vashámor és furészmalom leltárainak alapján Pál-Antal Sándor33 Varga András fazekasról tesz említést Csíkmadarason, aki „kapitány uramnak edénnyel fizetett”, s aki az 1681-es összeírásban is felbukkan, mint hámori szolgálatot teljesítő (kertelő).34

Ugyancsak erre a századra keltezi K. Sebestyén József a csíkszenttamási templom régi, sárga-zöld mázas kerámiából készült torony gombját, valamint Kós Károly is.35 K. Sebestyén József ennek rajzát és rövid leírását adja: „A barokk templom toronygombja a torony csúcsán a kereszt alatt volt. Csupán tojásdad öble s felső, többszörösen tagolt része készült fazekaskorongon, négy oldalas szép keretezésű talpa s bordázata nagy ügyességre valló szabadkézi munka; ez már a forma szempontjából is becsületére válhatott helyi, esetleg csíkmadarasi mestereknek.” A képaláírásban megjegyzi: „sötétzöld zománcos cserép, sárga bordázattal”.36 A toronygomb figyelmes vizsgálódása azt igazolja, hogy a felső részét formában alakították és ilyennek kellett lennie a hiányzó alsó elemének is. A középső eleme, a hasa korongolt, kissé szabálytalan. Mázazása (ólommáz), színezése (zöld) ugyan rokonságot mutat a későbbi parasztedények mázával és színével, a technikai kivitelezése is erre utal. Feltételezhető, hogy a mesterséget jobban ismerő parasztmester készíthette. A karéjokon használt sárga szín azonban a habán kerámia hatása, (post-habán?) és joggal felveti annak a kérdését is, hogy esetleg vándor (?), vagy letelepült, tanult mester készítette, aki jól ismerte a finomabb technikát is. (E kérdés sem zárható le teljes biztonsággal.) Csíkmadarast tehát ebben az időben fazekashelynek számíthatjuk

31 Szőcs János történész által vezetett mentőásatások, Csíksomlyó 1980-81, Imreh Sándor udvarán, Fésülő út, 64. sz. Régészeti szempontból még feldolgozatlanok.

32 FARKAS Irén 1997-98

33 PÁL-ANTAL Sándor 1996.

34 MOL. F. 136. Vegyes conscriptiók. Székely Lustrajegyzékek.

35 KOS Károly 1976; A csíki fazakasfalvakról szóló tanulmányában utal Entz Gézára, azonban K. Sebestyén József tanulmánya: A csíkszenttamási római katolikus egyház kelyhe és régi toronygombja (E. M. LI kötet, 1946. 1-4 f). Rajzát és rövid leírását közli. Szerinte a régi, 15. századi templomot a 17. században, a faluba költözött Gömör megyei Abafi család rontatja le.

36 Ehhez azt szeretnénk hozzáfűzni, hogy örvendetes módon ezt a darabot a CsSzM történeti gyűjteménye őrzi. Csak két eleme maradt fenn, talpa hiányzik.

493