Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Székelyföldi képeslapok - Farkas Irén: A csíki fazekasság történeti áttekintése

Az 1713-as összeírás37 Csíkban elvétve említ mesterembereket, s közülük egy sem fazekasmester.38 A 18. sz. elején, már erőteljes központ. Az 1722-es összeírás 15 fazekast összegez.39 1750-ben azonban már 25 fazekasmester dolgozik, 18 szabad székely (primpilus, pixidarius, libertinus) kategóriába sorolva, 5 jobbágy és 1 vágus (kóborló). Az összeírás elején levő latin nyelvű összefoglaló már megemlíti a fazekasságot, mint foglalkozást, s ez azért fontos, mert a termékek milyenségére utal: „ollis rusticanis”.40 A „parasztfazék” utalhat egyrészt a termék minőségére, ami mázatlan kerámiát jelent, másrészt a vásárlóközönségre utal. És itt újból felemlíteném azt, hogy az összeírásban a fazekasok „ollarius” illetve „figulus” megnevezése feltételezhetően visszavezethető a középkori gyakorlatra, amikor is az első megnevezés a mázatlan kerámiát készítőkre, míg a második, a finomabb mázas kerámiát készítőkre vonatkozott. Az 1750-es összeírásban név szerint szereplő fazekasmesterek:41

Lófők, szabadok, gyalogok: Dombi István — ollarius, Dombi Ferenc, Ambrus András, Bálint András, Boér Marton, Imreh István, Péter András, Böjté István — figulus, György Bálint — figulus sedis;42 Borok András, Lőrintz György, Máté Péter, Siket Péter, Imreh Péter, Molnár István, Molnár Imre, Bodor István, Balázs Tamás, Czikó András — figulus.

Jobbágyok: Péter István, Boér László, Kis Márton, Demeter István, Péter János — figulus.

Vágus [Kóborló]: Beretzki János — figulus.

A ferencrendiek feljegyzéseiből tudjuk (1759), hogy itt téglavetők is működtek.43

Az 1785-86-os összeírás név szerint nem említ fazekasokat, de a mesterség erőteljes működéséről tudósít. A megkérdezett jobbágyok felelete így hangzik: „A köztünk levő fazekasok falunként is hordozván edényeiket, Csíkon, Gyergyón eladva pénzért, gabonáért, deszkát is visznek egészen Brassóig.” A szomszédfalusiak, a karcfalviak azt vallják róluk: „Dánfalva, Madaras szekereskedésbe, ez fazékkal, más sóval és deszkával kereskednek.” A madarasi feketeedény elterjedésére mutat rá egy 1747-ből való adat is.44

A 19. század első felére tehető a Csíkmadaras fénykora. Az 1820-as összeírásban név szerint nem, de az általános leírásban felsorolják a termékeket, amit a fazekasok készítenek: „fazakat, fedőt, tilakot (tálakat), kályhát, zöldet, vereset”, majd alább azt jegyzik fel: „az egész falu fazakas”. A csíkmadarasi kerámiáról a szemtanú hitelességével számol be 1840-ben a Nemzeti Társalkodó45 újságírója (Vándor =

37 Az 1713-as összeírásról, az akkori székely társadalom sajátosságairól, a székely katonai rendek ebben az összeírásban szereplő meghatározásairól: IMREH István 1979. 9-12 1.

38 MOL. F. 49. 8650 f.

39 PÁL-ANTAL Sándor, 1996

40 MOL. F. 50.47 téka. 103.

41 MOL. F. 50. 47. téka 103.

42 MOL. F. 50. 47. téka 103. Valentinus György nevét közli TÓFALVI Zoltán 1993.

43 FARKAS Irén 1997-98. 93.

44 KÓS Károly 1976; ESzT 1982. III. 743.

45 Nemzeti Társalkodó. Kolozsvár, Erdélyi Híradó, 1840. 25. sz.

494