Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Székelyföldi képeslapok - Farkas Irén: A csíki fazekasság történeti áttekintése

literiünk a XIX. század végéről Vitos Mózes, T. Nagy Imre leírását, akik mint működő fazekasközpontok színterét említik Csíkot, majd a 20. század elejéről a Székely Kongresszus munkáltainak összegzésében az agyagipar hanyatlásáról beszélnek.9 A harmincas években Vámszer Géza, a második világháború után Kós Károly kutatásait kell említenünk, akinek néprajzi feldolgozása a legteljesebb.10 11 Jelentősek Kresz Mária idevágó összegezései, valamint Tarisznyás Márton Gyergyóra vonatkozó kutatásai.11 Maroshévízen Barbu Slätineanu említ a 19. században fazekasokat.12 Az újabban megjelent vizsgálódások eredményei13 valóban továbblépést jelentenek, bővítik eddigi ismereteinket, ami az eddigi következtetések felülvizsgálatára és pontosítására késztetett; de ezzel még a csíki fazekasság kérdésköre korántsem zárható le, további kutatásoknak adva meg a kiindulópontját, miként azt Gazda Klára is jelezte: „... mérhetetlen adósságunk van a helyi alkotóközpontok történetének, jellegének, hatókörének stílussajátosságának feltárásában, s ezek egymáshoz való viszonyának meghatározásában”.14

A csíki fazekasfalvak történetére az írott források, elsősorban a 18. századi adóügyi összeírások, az egyházi anyakönyvek bejegyzései, a Somlyói ferencrendiek számadáskönyvei, a falujegyzőkönyvek és az iskolai anyakönyvek derítettek fényt. De szólnunk kell a korabeli sajtóban megjelent adatokról is, ami a kutatás kiindulópontjaként fontos adatokkal bővítette az erre vonatkozó ismereteinket. A helyi lap, a Csíki Lapok 1895. szeptember 11-i számában arról tudósít, hogy elvégeztek egy felmérést az akkori kereskedelmi miniszter utasításai szerint és több helységből vettek agyagmintákat. Magyarország agyagfajtáinak felmérését az 1880-as években az ipar fellendülése, a nagyarányú építkezések és az iparosítási törekvések tették szükségessé. Az ország sok területéről gyűjtöttek mintát,15 Erdélyből és Csíkból is. Az agyagminták tudományos felmérését felkérésre a Földtani Intézetben Mattyasovszky József és Petrik Elek végezte el.16 Ezt Kalecsinszky Sándor folytatta és közzétette az országos felmérés eredményét. Ez az első tudományos leírás, amely tűzállósági fokok17 szerint osztályozza a különböző helységekben levő agyagot. A népi kerámia tanulmányozásánál értékes forrásnak számító munkájában nemcsak az építőiparra, a nagyipari kerámiagyártásra és téglagyártásra, hanem a fazekasárukra vonatkozó kérdéseket is begyűjtött. E felmérés az akkori tudományos alapokon, világosan eligazítja az agyagminőségek ismeretében a „nem szakmabeli” kutatót is.18 (Ezt ugyan a népi tudás ugyan már századokkal előbb „kitapasztalta,” és nemzedékekre hátrahagyta.)

9 A Székely Kongresszus..., 1902. 181-182.

10 VITOS Mózes 1894; Kós Károly 1972,1976.

11 TARISZNYÁS Márton 1981; MOLNÁR István - TARISZNYÁS Márton 1978.

12 SLÄTINEANU, Barbu 1972. 162. Megállapításait az eddig ismert írott források nem igazolják.

I3PÁL-ANTAL Sándor 1996; KRISTÓ Tibor 1995. 7.; RANGYÁK József 1993. 143-144.; FARKAS

Irén 1997-1998.

14 GAZDA Klára 2001.91.

15 A kérdőíveket a Földtani Intézet 1985 és 1903-ban küldte ki.

16 MATTYASOVSZKY József - PETRIK Lajos 1885.

17 KALECSINSZKY Sándor 1905.; PETRIK Lajos, 1913. WARTHA Vince 1892.

18 A tűzállósági fokot (a továbbiakban t. f.) az agyag összetevői közötti arányból számítják ki. A tűzálló- ság a kovasav és alumíniumoxid arányától függ, s ezt egy koefficienssel számítják ki. PETRIK. Lajos,

490