Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Székelyföldi képeslapok - Farkas Irén: A csíki fazekasság történeti áttekintése

A korai összeírások mesterségnévből származó „Fazekas” családnevet Csík- szentmihályon, Csíkmadarason, Csíkszentdomokoson, Csíkszenttamáson, Csíkkarc- falván, Csíkvacsárcsin, Göröcsfalván, Várdotfalván, Csíktaplocán, Szentiéleken, Csekefalván, Kozmáson, Szentsimonban, Kászonfeltízen, Gyergyószárhegyen, Ká- szonban sorolnak fel. (Ezek azonban a néprajzi vizsgálódásunk időszakában már megcsontosodott családnevek, és már nem egyértelműen utalnak magukra a kézművességet végző mesterekre.)

A 18. század elején, a Domokos Pál Péter által közölt első adóügyi összeírás 19 Csíkban és Háromszéken még nem jegyez fel fazekast. Egyébként az összeírás utasításait kidolgozó Bethlen Miklós kancellár, már figyelmeztet arra, hogy az összeírást a székelyek körében nem lehet elvégezni, mint az országnak más „megjárható” részén. Az összeírást felügyelő Gábriel Franz Gösseli kamarai megbízott is arról szól, hogy a székelyek között „nem lehet az ipar és kereskedelem ügyét a székely nemzetre alkalmazni”, ami elsősorban arra utal, hogy falusi háziiparosok voltak.

Az 1722-es összeírás már bővebben szolgáltat adatokat a kézművességről,20 míg az 1750-es összeírás az első rendszeres, részletes forrás, ahol a kézműveseket felsorolják, minőségi kategóriákba foglalva. Később az 1785-86-os és az 1820-as összeírás parasztvallomásai is jelentős adatokat közölnek szempontunkból.

A csíki fazekasközpontokról szólva elsőként meg kell jegyeznünk, hogy Csíkban nem működött fazekascéh. A fazekasságot falun dolgozó háziiparos mesterek végezték, akik a mesterséget a háziipar keretében, a mezőgazdasági munkálatok szüneteiben végezték. Erre jó példa Csíkmadaras, ahol az anyakönyvekbe még a múlt század végén sem jegyzik be a nevek mellé azt, hogy „fazekas” (más mesterségekkel ellentétben, pedig köztudottan fazekasfalu), hanem csak azt, hogy földműves.21 Terményeik elsődlegesen használati edények voltak, amit a parasztságnak értékesítettek. Nem kerültek konkurenciába sem az udvarhelyi, sem a háromszéki fazekascéhekkel, mert vevőkörük elsősorban a csíki és gyergyói medence volt, ahol szintén nem volt fazekascéh, de ezt kiterjesztették Moldva felé is, ahova a mai napig szállítják termékeiket.22

A szűkebb értelemben vett csíki tájegységen belül a kutatások eredményeként a következő központokat és fazekashelyeket vázolhatjuk fel időrendi jelentkezésben: Czibrefalva (17. sz.), Csíkvárdotfalva (Csíksomlyó) (18. sz.), Csíkmadaras (18-20. sz.), Csíkdánfalva (18-21. sz.), Csíkszentsimon-Csatószeg (18-19. sz.),

Szentmiklós-Ajnád (19. sz.).23

1913; CSUPOR István - CSUPORNÉ ANGYAL Zsuzsa 1998.; KÁDAS1 Éva - KARDOS Mária 1980. A megvizsgált agyagokat hét t.f.- ba sorolja, ami közül az első három a legjobb.

19 DOMOKOS Pál Péter: Háromszék és Csíkszék adóügyi összeírása, 1703. Agrártörténeti Szemle (XIX) 1977/1-2., 1978. 12.

20 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) F.49. 8655. f.

21 Csíkszeredái Nemzeti Levéltár (továbbiakban CsNL) Csíkmadarasi római katolikus egyházi anyakönyvek, F. 47. 364, 365.

22 A Gergely fazekascsalád Csíkdánfalváról. (Gyűjtés, 1995)

23 Csak jelezzük Kászonban Impérfalvát, Gyergyóban Gyergyószárhegyet, Gyergyószentmiklóst, Ditrót.TARISZNYÁS Márton 1981; 1978.

491