Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása
S. LACKOVITS Emőke Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása A falusi emberek, közösségek számára a 19. században, de még a 20. század első felében is a piacok, a vásárok és a búcsús zarándoklatok jelentették a lakóhelyükről való kimozdulás, Bárth János szavaival a „világlátás” lehetőségét.1 Ezek a zarándokutak a lakóhelyhez közelebb vagy távolabb, de döntő többségben még gyalogszerrel is elérhető messzeségben lévő kegyhelyekre vezettek, amelyeket vallási indíttatásból, segítség kérésével, gyógyulás reményével vagy a hálaadásért, esetleg vezeklésképpen, fogadalomból kerestek fel. Valójában a búcsú, ahogy Vaj kai Aurél megfogalmazta, az egyéni kezdeményezés erőpróbája, de a közösség kifejezése, hisz ennek keretében lesz valósággá a paraszti közösség egységes megnyilatkozásának csodája, a közösségi élet nagy erejű megnyilvánulása, az élet zsongása, zaja, amiben az egyén maradéktalanul feloldódik.1 2 Ezek a zarándoklatok tehát kisebb-nagyobb területet fogtak át és döntően vallásos szándékból jöttek létre, Tüskés Gábor szerint megmutatva azt, hogy az adott tér- és időbeli keretek között a meglévő adottságok közül mi tudott búcsújárás-képző erővé, helyi jelentőségén túl különböző települések, tájak összekötőjévé válni.3 Maguk a kegyhelyek az isteni kegyelem megmutatkozásának helyei, amit valójában az ide rendszeresen elzarándokoló hívek tettek azzá.4 A zarándokutakat a vizsgált közösségekben búcsújárásnak, mégpedig szentes búcsúnak nevezik, megkülönböztetve azt a falu templomának búcsúnapjától. A megnevezett két kistáj római katolikus közösségei kilenc kegyhelyet kerestek fel rendszeresen, szervezett formában, amely kegyhelyeknek így szűkebb-tágabb vonzáskörzetét alkották. A távolab- biak közül Andocsra, Celldömölkre, esetenként, elenyésző számban Búcsúszent- lászlóra (ez szerepelt legritkábban a felkeresett kegyhelyek között) és a közelinek- távolinak egyszerre számító Sümegre valamint Csatkára zarándokoltak el. Közelieknek számítottak Bakonybél, Jásd, Bodajk és a Veszprém melletti Csatár-hegy. Természetesen egy-egy közösség nemcsak egy, hanem több búcsújáróhelyet is felkeresett, sőt, ugyanazon kegyhelyet azonos esztendőben akár többször is. Megállapíthattuk azt, hogy a vizsgált közösségeknek az idők során kialakultak a zarándokhelyei és zarándok útjai, amelyekhez több helyen még a 20. század végén is ragaszkodtak. Sümeg, Csatka, Andocs, Celldömölk, Bodajk egyszerre voltak lokális és regionális kegyhelyek, míg Bakonybél, Jásd, Csatár csupán csak lokális jelentőséggel rendelkeztek. Azonban ezek a búcsújáróhelyek, még a távolabbiak is, igazán a helyi jelentőségű zarándokhelyek közé sorolhatók, hisz Bálint Sándor és Barna Gábor kutatása1 BÁRTH János 1980. 62. 2 VAJKAI Aurél 1942. 117., és 1940. 23. 3 TÜSKÉS Gábor 1993. 11-12. 4 BÁLINT Sándor - BARNA Gábor 1994. 97. 257
