Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez

Megismételjük; a Szabadtéri Múzeum tevékenysége az egész magyar nyelvterületet érinti (sőt ezen túlmenően is széleskörű nemzetközi kapcsolattal rendelkezik). A mintaszerűen működő intézmény egyébként is minden elismerést megérdemel.

Ma itt keresendők a népi építkezésre, településekre vonatkozó archívumok, és ehhez kapcsolódóan jelentős a ház- és szobabelsőre vonatkozó anyag (bútorok, lakástextilek), sőt a falusi életben megjelenő kismesterségek, a táplálékok előállítását szolgáló építmények és intézmények (a malmoktól a kemencéig és a szatócsboltig). Minthogy több falusi templom (és ehhez tartozó építmény) kiállítása is e múzeum feladata, viszonylag gazdag a vallási néprajzra vonatkozó gyűjtemény. A múzeumlátogatók számára készülő bemutatók miatt van szokás- és játék-archívum is. Még ezek esetében is azonban a régebben gyűjtött, archivált anyag és az erre vonatkozó dokumentáció továbbra is a Néprajzi Múzeumban keresendő.

Időnként váltakozó neveken, mégis folyamatos tudományos tevékenység eredményeként a budapesti Néprajzi Múzeumban ma a következő, folklorisztikai szempontból fontosabb gyűjtemények találhatók.

A központi magyar néprajzi archívum, az Etimológiai Adattár (EA). Ez nyilvánvaló módon néprajzi értékű kézirattári anyagot tartalmaz, ám határeseteket is. Pl. céhes iratok, népi önéletírások stb. Külön térképtára van. Készült egy falu-mutatója, amely kartoték (elvben) egy helyen adta az illető településre vonatkozó néprajzi gyűjtések felsorolását. A rajztárban nemcsak a kutatók, hanem a tehetséges „adatközlők” rajzai is megtalálható (pl. Vankóné Dudás Juli rajzai, egészen kislány korától kezdve).2 Az adattárba sorolják be az országos néprajzi gyűjtőpályázatokra érkezett pályamunkákat. (A gyakran ezzel összekapcsolt nyelvjárási gyűjtőpályázatok kéziratanyaga a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében férhető hozzá.)

Az országos gyűjtőkörű, tehát szaktudományos teljességre szervezett könyvtárban több kiváló kutató hagyatéka, vagy tőlük beszerzett könyvanyag is található. Ilyen pl. Hermann Antal és az Ethnologische Mitteilungen (nem teljes) könyv- és folyóirat-gyűjteménye. A Solymossy Sándor könyvtárából ide került régi folklorisztikai kiadványok is igazán érdekesek. Néhány nem magyar publikáció egyedül nála volt meg.3

Minthogy sok-sok évtized óta a Néprajzi Múzeum könyvtárában készül a magyar nemzeti néprajzi bibliográfia, valamint a nemzetközi néprajzi bibliográfia

2 Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Szentendre, 1976. (Studia Comitatensia 4.)

3 Talán itt említhetjük meg, hogy noha magyar néprajztudomány méltatlanul bánt nagy egyéniségeinek hagyatékával, ide értve könyvtáraikat is. Néhány esetben ezeket mégsem hordták teljesen szét. Katona Lajos szakkönyvtárának zöme a Magyar Tudományos Akadémiára került. Egyedül ennek van külön nyomtatott füzetben megjelent katalógusa. Ortutay Gyula könyvtárából a néprajzi-folklorisztikai és általános magyar művelődéstörténeti témakörök könyvanyaga a Folklore Tanszéken külön gyűjteményt alkot. Gunda Béla könyveiből a Miskolci Herman Ottó Múzeum szerezte meg a legtöbbet. Tálasi István könyvei (amíg megvoltak) a budapesti Tárgyi Néprajzi Tanszék gondozásába kerültek. Bálint Sándor könyv- és vallásos ponyva-gyűjteményei a Bálint Sándor Alapítvány kuratóriumának tulajdonát alkotják. Martin György szakkönyvtára (nem csupán néptánc-kiadványokkal!) ugyancsak alapítványi közvetítéssel a Magyar Művelődési Intézet keretében külön gyűjteményt alkot. Ez is használható, látogatható. Még így is sok jelentős magánkönyvtár és magánarchívum jutott méltatlan sorra. Külföldön ezt sokkal intelligensebben tudták megoldani. Kolozsvárt pl. a Kriza János Társaság könyvtárába került (ifj.) Kós Károly könyvtára.)

526