Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez
{Internationale Volkskundliche Bibliographie) magyar adatszolgáltatása, ezért elvben itt minden fontos magyar néprajzi kiadványnak, sőt a néprajzi-folklorisztikai hungaricumnak is meg kellene lennie. Ez azonban sosem volt így, most sincs így. Minthogy nincs nálunk folklorisztikai vagy néprajzi jellegű kurrens (vagy retrospektív) bibliográfiai adatbázis, egy-egy témakör tudományos szintű kutatástörténetének megbízható teljességű vagy pontosságú megismerése mindmáig a lehetetlenséggel határos.4 A Néprajzi Múzeum könyvtárában külön regisztrálták a (különben nem itt tűi nagy, ám értékes) ponyva-kiadványok gyűjteményét. Gyakorlatilag régóta a Néprajzi Múzeum épületében működik (ám attól független) a Magyar Néprajzi Társaság. Közösen szerveznek pályázatokat, könyvbemutatókat, ünnepi üléseket. Itt van a Magyar Néprajzi Társaság levéltára és kiadványraktára is.5 (Ez utóbbi nem rendetlen, ám rendezetlen.) A Magyar Néprajzi Társaság történetéről több áttekintés is készült, rendszerint a Társaság irattárának figyelembevételével. Az egyetemi tanszékek hasonló mélységű életrajzát már jóval nehezebb lenne megírni. Sajnos, mindmáig sincs valódi áttekintésünk a Kisfaludy-Társaság folklorisztikai munkásságáról. Még az ötlete sem merült fel annak, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által legalább 175 éve támogatott ilyen „néprajzi” tevékenységet bárki áttekintse az elejétől végig. Nincs használható archívuma folyóiratainknak sem, pedig például az Ethnographia ilyen szempontból is fontos forrásanyagot gyűjtött össze — egykor. (A II. világháború előtt kezdték el, ám az 1960-as években abbahagyták, hogy az Ethnographia kéziratait, sőt, ami ennél is talán fontosabb, a közölt képek nyomdai kliséit itt, az Ethnológiai Adattárban őrizzék meg.) Legutóbb a Folklore Fellows „magyar osztályának” működését bemutatandó néphit-szöveg-kiadványunk előkészületei során — pedig erről az adattári forrásanyagról már korábban is írtak — itteni adatok alapján egészen új képet kaphattunk. Hát még, ha maguk az iratok is megmaradtak volna valahol... Elvben a néprajzi intézményekből kiselejtezett iratokat az Ethnológiai Adattár számára kell(ene) átadni... Az utóbbi évtizedekben ennek nem látjuk nyomát sem. A Néprajzi Múzeumban több mint egy évszázada van népzenei gyűjtemény. (Erről bővebben lásd a Néprajzi Múzeumot bemutató áttekintéseket, illetve A magyar folklór c. egyetemi tankönyvünk népzene-fejezetét.) Ennek jelentősége az utóbbi több mint fél évszázadban nagyot csökkent, az akadémiai népzenekutatás különböző önálló intézményeinek megszervezése óta. (Mára a legfontosabb gyűjté4 Az Internationale Volkskundliche Bibliographie könyvalakban megjelentetése a XX. század végével befejeződött, ezután már csak interneten lesz hozzáférhető. A Magyar Néprajzi Bibliográfia az utóbb évtizedekben a nemzetközi bibliográfiával volt összekapcsolódva. Sajnos, a magyar bibliográfia közlése lelassult. Legutóbb csak az 1995-1996-os évek anyaga jelent meg (1999-ben). 5 Talán itt említhetjük meg, hogy néprajzi intézményeink iratainak tárolása gyakran hagy kívánni valót maga után. Ennek fő oka a személyi és anyagi ellátottság korlátozott volta. A két akadémiai kutatóintézet (Néprajzi és Zenetudományi) hivatali iratait ugyan biztosan megőrzik, azonban akár még vezető munkatársaik levelezése, különnyomat-gyűjteménye, kézirataik megőrzése sem szokott sikerülni. A hevenyészett egyetemtörténeti eszmefuttatások jelzik, milyen kevés hiteles adatismeret áll akár a mostani vezetők rendelkezésére. Ha az egyetemek központi levéltáraiban van is valami anyag, innen sok minden eltűnt, rendszerint a fontos, érdekes, kényes iratok. 527
