Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Székelyföldi képeslapok - Farkas Irén: A csíki fazekasság történeti áttekintése

1. Cibrefalva-Csíkszentmihály (17. század)

Cibrefalva (a tatárok által 1694-ben felégetett Szentmihály község elpusztult tízese) működése a 17. századra tehető. Erre utalnak az itt végzett mentőásatás nyomán előkerült 16-17. századból datálható vörös mázatlan, csillámos csempék, csempe- és edénytöredékek, valamint az egykori műgyűjtő Szőcs Vince magángyűjteményének darabjai.24 (Az ásatás eredményeit még nem dolgozták fel). A kerámia- anyag ily nagyszámú előfordulása, a díszítés sajátossága feltételezi, hogy itt helyben fazekasmester működött. A múzeum néprajzi anyagában, feltehetően szintén csak az eke nyomán, de tulajdonképpen régészeti leletként felszínre került néhány darab van.25

Az 18. században, az 1750-es összeírásban említik Csíkszentmihályon Erőss Mojzest, mint téglavetőt. A 19. században, 1857-ben Aj nádon jegyzik be az anyakönyvbe Kiss István neve mellé „alias Fazekas, r. c. figulus”.26 Erről a központról egyelőre nincs több adatunk.

2. Csíksomlyó (Várdotfalva) (18. század)

A csíksomlyói ferencrendiek számviteli könyveiből ismerjük Bemád Antal fazekas nevét.27 Feltételezték, hogy helyi fazekasmester lehetett.28 Ezzel kapcsolatban azonban kételyek merültek fel, mert a feljegyzések közül az egyik ugyan somlyai fazekasnak mondja, a másik pedig „commoransnak”.29 Munkásságával kapcsolatban az is feltűnő volt, hogy egy hosszabb periódusban az atyák más fazekasmesterekkel dolgoztatnak, illetve másoktól vásárolnak edényeket, s ez egy állandó szerződéssel dolgozó helyi mester esetében nem logikus. Az 1750-es összeírásban, mint kóborló, vándor (vagi) szerepel, akinek sajnos származási helyét nem tudjuk, mert mint megjegyzik, állandó lakhelye nincsen: [„...domicilium fixum non habeant, incerti(um)que sit eorum mansio, ideo vagi ad scribi deberunf’]. Valószínű, hogy a mester a ferencrendiek anyagából (helyi agyaglelőhelyről hozott agyagból és a ferencrendiek által vásárolt mázból, helyben épített kemencével) dolgozott ezek megrendelésére (mint ahogy ez más esetben, kőművesekkel, szabókkal, szövőkkel is történt, akik például a ferencesek szövőműhelyében szőtték a posztót).30 E fazekasmester működése tehát 1752-1780-ra tehető. Később neve már nem szerepel. 1807- ben már egy másik fazekasmester nevét tudjuk meg „Figulo Szentes”, hovatartozását azonban nem.

24 Egyrészt az ásatás fel nem dolgozott anyaga, másrészt a csíkszentmiliályi néhai Szőcs Vince magán- gyűjteményének darabjai.

25 Feldolgozása folyamatban van.

26 Csíkszentmihályi római katolikus anyakönyv, CsNL. F. 47.

27 A csíksomlyói ferencrendi szerzetesek könyvvitele. Kéziratok. A CSSZM régi könyvgyűjteménye: 4129, 4170. 4134,6258 ltsz. Lásd még: FARKAS Irén 1997-98., 1999.

28 Rangyák József 1993.

29 Itt merném hangsúlyozni, hogy a latin nyelvű bejegyzésekben a „commorans” ugyan helyben való tartózkodást jelent, de számtalan példa bizonyítja, hogy ez nem jelent helyi születésű mesterembert. Erre csak egyetlen példát hoznék fel, a gyergyószárhegyi r. kát. anyakönyv bejegyzését 1705-ből: „...Martini István, ex Csík Madaras pro tempore hie commorantes” M. I. csíkmadarasi (ez) időben itt tartózkodó.

30 A szövőműhely, a „pannificina” számadáskönyve. CSSZM, 4167.

492