Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Péter László: Miscellanea Jankovaciana
gyűlésén, 1857. július 15-én vezérigazgatóvá választották. Az alakító ülést negyedszázaddal később, a társaság 1883. március 13-i jubileumi ülése alkalmából Benczúr Gyula olajfestményben örökítette meg. Ugyanebből az alkalomból Lévay Henrik tízezer forinttal járult hozzá a siketnémák országos alapítványához. 1861-ben a Pannónia, 1864-ben a Securitas viszontbiztosító társulatot alapította meg. 1869-ben a mezőgazdaság támogatására „mezei bankot” alapított. 1878-ban a Magyar Tudományos Akadémia javára tízezer forintos alapítványt tett: kamataiból főként „nemzetgazdászati” — mai szóval közgazdasági — tárgyú tudományos műveket jutalmaztak. Ötezer forintos alapítványával kezdeményezője lett a magyar írók segélyegyletének és a magyar hírlapírók nyugdíjintézetének. Alapítványt tett a Kisfaludy Társaság javára is. Anyagiakkal támogatta az Országos Honvédegyletet, amelynek választmányi tagja volt. Győr megyében, ahol birtokot szerzett, szintén tízezer forintot adományozott a megyei tisztviselők segélyezésére. Hetvenegyedik születésnapja alkalmából a hét pesti árvaháznak 35 000 koronát adott. Adományainak, alapítványainak összege meghaladta a 170 000 forintot! Alelnöke volt a pesti Nemzeti Színház nyugdíjintézetének és a magyar északkeleti vasúttársaságnak, tagja a Magyar Földhitelintézet felügyelő bizottságának. Pénztámoka volt a Petőfí-szobor bizottságának: főként az ő fáradozásának köszönhető, hogy a pesti Duna-parton ma is álló Petőfi-szobor — Izsó Miklós mintázta (1871), halála miatt Huszár Adolf fejezte be — elkészült, és 1882-ben fölavathatták. Érdemei elismeréséül Ferenc József 1868-ban „kisteleki” előnévvel nemessé, 1886-ban a főrendiház tagjává, 1897-ben báróvá nevezte ki. 1896-ban családjával együtt a katolikus hitvallás alapján fölvette a keresztséget. Budapesten, 1901. december 15-én hunyt el. Lévay Henrik alakja és munkássága többféleképpen is tudatosítandó példa napjaink és az utókor számára. Nemzetőrként és honvédként példája a magyarsághoz önzetlenül, sőt áldozatot vállalva hasonuló zsidó hazafinak. Mint tőkés pedig arra kínál ma is mintát, hogy a vagyonnal erkölcsi kötelesség hárul birtokosára. Tudta, hogy vagyonával hozzá kell járulnia a közjóhoz, és ezért szolgált annyi fajta jó ügyet: ezért tett vagy támogatott mind szociális, mind kulturális alapítványokat. Érdemes ezeket a ma meggazdagultjai számára tanulságos példaként fölsorakoztatni. Márai Sándor Kevesen tudják, hogy az emigrációban maga kereste halállal elhunyt kiváló magyar író, Márai Sándor (1900-1989) megfordult Jánoshalmán is. A fiatal hírlapíró, a Magyarország című napilap munkatársa 1919 áprilisában riportúton volt a délmagyarországi szerb-magyar ideiglenes határon, a demarkációs vonalon. A szerb királyi csapatok 1918. december 5-én egészen Jánoshalmáig megszállták a Bácskát, de a fegyverszüneti egyezmény értelmében 1919. február 2-án kivonultak a községből. Az új demarkációs vonal Jánoshalma és Mélykút között húzódott. Apám, korábban és később is jánoshalmi csendőr őrsparancsnok volt; anyám pedig akkor szülte a megszállt Veprődön első gyermekét, ismeretlen kis nénémet, a két év múlva, 1921- ben már a jánoshalmi temetőben nyugvó Etukát. Apám is úgy szökött egyik társával 454
