Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Péter László: Miscellanea Jankovaciana
— vallotta halálos ágyán — nem írtam soha Egyházam ellen, e tekintetben nincs visszavonni valóm.” Tanúk előtt kérte, hogy katolikus szertartással temessék. A kórházi lelkész 1897. április 14-én táviratban közölte az érsekkel: „Jámbor Pál úr a mai nap hatodik órájában elhunyt.” Életműve Költészete nem tartozik irodalmunk első vonalába. Az almanachlíra válfaja, amelyet ő művelt, ma már jobbadán irodalomtörténeti jelentőségű. Pályája elején egekig magasztalták, az utókor valódi értékét sem becsülte. A magyar irodalom története 3. kötetében (1965) Fenyő Istvánnak egy jó szava sincs róla. Szabadka becsülte meg leginkább, hiszen ő volt a város első országos hírű költője; szülöttének, Kosztolányi Dezsőnek a számára az első író, akit életében látott. Szegeden Móra Ferenc elevenítette föl emlékét halálának harmincadik évfordulóján, 1927-ben. Stílusosan „a dohult szagú” Emlény címmel írott tárcájában megvédte a Petőfi - ellenesség vádjától. Nem tehetett róla, hogy kijátszották őket egymás ellen. „Ő maga sose bántotta Petőfit. Csak éppen állta, hogy azt a laurust, amit a tüskés hajú ifjú istentelen fejéről elsajnáltak, az ő sima és kegyes fejére rakják. De hát ezért az vessen rá követ, aki haragszik érte, hogy nagy írónak mondják. A lírikusoktól sok minden kitelik, de erre még ők sem képesek.” Szülővárosában 1988-ban megalakult a Paksi Jámbor Pál Társaság, és hagyatékának népszerűsítését tűzte ki célul. Jámbor Pál halálának századik évfordulója alkalmából a helyi lap 1997. áprilisi számában méltón emlékeztek névadójuk életművére. A szabadkai irodalmi folyóirat, az Üzenet pedig július-augusztusi számában több írással és dokumentumközléssel élesztgette a méltatlanul elfeledett költő, pap, pedagógus és politikus emlékét. A forradalom és szabadságharc 150. évfordulója Jánoshalma számára is fölkínálja Jámbor Pál helyi kultuszának ápolását.* Lévay Henrik Alakjának fölelevenítését akkor is megérdemelné, ha nem volna most az 1848— 49-i forradalom és szabadságharc 150. évfordulója. Hiszen Jánoshalma (akkor még Jankovác) szülötte volt, és a magyar közgazdasági élet csúcsaira jutott. 1826. április 16-án zsidó családban, Leitner József kereskedő és Hercsel Mária gyermekeként látta meg a napvilágot. Az 1840-es években a pesti Bibanco-féle kereskedelmi iskolában tanult, majd Szegeden valamely tekintélyes üzletben kapott alkalmazást. A szabadságharcban előbb nemzetőr, 1849. június 12-től hadnagy a szegedi 1. honvéd vadászzászlóaljban. Július közepén is itt szolgált a szegedi tartalékhadtestben. 1848-tól viselte a Lévay vezetéknevet. Világos után a Riunione Adriatica biztosító intézet pesti képviseletének felügyelője. Ő szervezte meg az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot. Alakuló A tanulmány jelenidő-használatánál itt és a későbbiekben is figyelembe veendő, hogy a szerző a Felsö- Bácskában évekkel ezelőtt megjelent helytörténeti írásainak füzérét közli. — A szerk. megjegyzése 453
