Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Bereznai Zsuzsanna: Ongriets, Umgriets, Amgrias… Édes tészták, sütemények és egyéb édességek az alvöldi sváboknál (XX. század)
cukrozták.) Ma kakaóval, baracklekvárral töltik meg. Ma a tésztája is másként készül: fele tej, fele szódavíz, s az is előfordul, hogy csak a tojás sárgáját teszik bele, mert így puhább lesz. Kelt (kőttes) palacsintát nem csinálnak a svábok, csak a környékbeli magyaroknál ettek olyat. A XX. század közepéig a mezőberényi sváb paraszti konyhán az volt a szokás, hogy nagy alakú vaslábasban sütötték ki az ugyanolyan nagy alakú, vastag palacsintát. Egy-egy palacsinta olyan nagy volt, hogy 1/4 kg túró is belefért. A családban mindenki kapott egy-egy palacsintát, amivel jól is lehetett lakni. A mezőberényi sváb polgári konyhákon igen kedvelt volt a Rumidum elnevezésű tépkedett palacsinta. Eredetileg grízliszttel készült, később inkább finomlisztet használtak a palacsintatészta elkészítésénél. Itt a palacsintatésztát a szokásosnál sűrűbbre csinálták, egy kevés sót és cukrot is tettek bele. Majd vaslábasban zsírt hevítettek, s amikor az már forró volt, egyben beleöntötték a tésztát. De nem kavar- gatták, hanem megvárták, hogy egyben megszilárduljon és késsel vagy fakéssel darabolták a vaslábasban. Megszórták porcukorral és baracklekvárral tálalták. Ez második fogás volt a hétköznapi ebédeknél, egy-egy tartalmas leves után volt szokás ezt feltálalni. Kaiserschmarren (császármorzsa) Nincs olyan sváb paraszti és polgári konyha, ahol a smarnit ne kedvelnék, s számos változatban ne ismernék. Sok esetben a fent említett tépkedett palacsintát is császármorzsaként ismerik. A császármorzsa alapja a sűrű palacsintatészta. A hajósi sváb paraszti konyhákon Amgrias (’kevert’) néven ismert császármorzsa hétköznapi étel volt, hústalan napokon, főleg pénteken készítették gyakran. Amikor egy töményebb leves volt az első fogás, például bableves, akkor mellé ezt a könnyebb tésztát adták. Régen csak sósán készítették, mellé savanyított dinnyét vagy savanyúpaprikát ettek. Mára ez már kiment a divatból, cukrozva készül, mellé befőttet esznek. Ma is igen népszerű étel Hajóson, mely több változatban ismeretes egy-egy családon belül is. 1. hajósi változat: egész tojást felvernek, megsózzák, tesznek bele grízt meg lisztet vegyesen, s annyi tejet, hogy nokedlitészta keménységű legyen, vagy valamivel ritkább, folyósabb. Ezt jól össze kell keverni. Majd a lábasba jó sok zsírt tesznek, felhevítik, beleöntik a tésztát és állandóan kevergetik, míg morzsalékos nem lesz. Azelőtt az öregek azt mondták, hogy két kanállal keverd, mert úgy hamarabb kész. Addig keverjük, míg morzsás lesz, és akkor már kész is. Van, aki cukorral, van, aki sósán fogyasztja. 2. hajósi változat (krumplis Amgrias): 3—4 feldarabolt krumplit meg kell főzni, majd krumplinyomóval átnyomkodni. Ehhez hozzáadnak 2-3 tojást, s annyi tejet, grízt és finomlisztet, hogy sűrű, de folyékony tészta legyen. Régebben csak finomliszttel csinálták, ma grízt is tesznek a liszhez, mert a gríz könnyebben felveszi a tejet. Ezután forró zsírba öntik és készre kavargatják. 3. hajósi változat (krumplis Amgrias): A 2. változatban lévő hozzávalókból készül, de ebbe alig tesznek egy kis tejet. Darabos keménységű tésztát csinálnak, melyet már nyersen egy tálban összemorzsolnak, majd csak ezután teszik a lábosba, az előre felhevített zsírba. Ez hamarabb elkészült, mint a lágyabb tésztából való. 430
