Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Bereznai Zsuzsanna: Ongriets, Umgriets, Amgrias… Édes tészták, sütemények és egyéb édességek az alvöldi sváboknál (XX. század)
kenyérmorzsában pirították meg. Vagy sósán vagy édesen fogyasztották. Volt, aki fahéjas cukorral ette, a fahéjas cukor oda volt téve az asztalra. Hartán az édes tészták között a legkedveltebb a grízes tészta (Grießnudle), a mákos tészta (mákszáme Nudle vagy Nudeln mit Móri). Mezőberényben kedvelték a diós tésztát is, melyben a diót szegényebb helyeken napraforgómaggal helyettesítettek. Itt nagypénteken ebédre truckene Nudli, azaz prézlis tésztát főztek a XX. század elején, később pedig túrós vagy mákos tésztát készítettek ezen a napon. Fluta A krumpliflutát is jellegzetes sváb ételnek tartják, melynek van sósán és édesen fogyasztott változata is: egyszer sósán, öntött fejes salátával vagy paradicsommártással, máskor lekvárral vagy kompóttal tálalták, de magában is szerették. A Flutta a hajósi svábok kedvelt téli étele volt, melyet kemencében vagy a sütőben sütöttek meg. A kockára vágott krumplit megfőzték, majd a főtt krumplit kivették a vízből, krumplinyomóval összetörték, megsózták. Ezután tettek bele 1-2 tojást, lisztet (egy rész krumplihoz egy rész liszt kell, mert ha sok a krumpli, akkor nagyon zsíros lesz), egy kis tejet, s a főzőléből is egy keveset. Olyan lágy tésztát kellett csinálni, mint a nokedli. Majd zsírt melegítettek egy kis lábasban. A kanalat belemártották a zsírba, azzal kivették a tésztát és belenyomkodták a kizsírozott tep- szibe, ujjnyi vastagon. Ezt addig ismételték, amíg tartott a tészta. Amikor pedig megsült, szépen szétváltak a belekanalazott darabok. Újabban serpenyőben sütik ki. A krumpli főzőlevét sem öntötték ki: ebből lett a leves, paprikás, petrezselymes rántással. A Krumplifluta a szomszédos Nemesnádudvaron ettől eltérő módon készült. Az összedarabolt krumplit sós vízben megfőzték, majd leöntötték róla a vizet és összetörték. Ezután lisztet tettek hozzá: 1 kg krumplihoz 1 kg lisztet. Ezt tésztasze- rűen összedolgozták addig, míg nem tapadt az edény szélére. Zsíron kenyérmorzsát pirítottak, törött paprikát adtak hozzá, egy kis vízzel felengedték. Az evőkanállal kiszaggatott tésztát megforgatták a prézliben és a kizsírozott tepsibe tették. Ezután 1/2 órán át kellett sütni a sütőben, ekkor a tepsi aljára prézlit is szórtak. A másik változat szerint sütés nélkül fogyasztották. Salátát vagy kompótot adtak mellé, vagy csak magában ették.11 Palatschinte, Pfanekuche (palacsinta) A palacsinta az egyik legváltozatosabban és leggyorsabban elkészíthető étel. A paraszti konyhákon sokáig a vastag változat volt ismeretes, ma azonban legtöbb helyen a vékony, puha palacsintát kedvelik. A hajósi idős parasztasszonyok úgy emlékeznek vissza, hogy Palatschenta mindig is volt, melyet régen vas palacsintasütőben sütöttek ki. Ezt régen úgy készítették, hogy 3 egész felvert tojáshoz adtak egy kis sót, 1/2 liter tejet és egy kis vizet. Az így összeállított tésztát csomómentesre keverték, majd kisütötték. Szilvalekvárral, fahéjas cukorral, cukrozott túróval vagy Bocksheannla-ponú (szentjánoskenyérpor) ízesítették. (Az egészben vásárolt szentjánoskenyeret lereszelték és meg11 Baranya megyében nem sütőben sütötték ki, hanem serpenyőbe szaggatva, paradicsommártással, salátával vagy lekvárral. (WILD Katalin 1992. 67-68.) 429
