Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Lukács László: Sokféle bírák. A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői

megbüntettetik 17 Rénes forintokra. Tisza Bőieknek mindazonáltal meg engedtetik, hogy űr essen ne járjanak vagy 15 Cseber Borrt vegyenek, de fellebb 9 Máriásoknál, mert ha fellyebb vennék, ellésznek borok nélkül.”37 Kismarja (Bihar m.) mezőváros önkormányzatában a 12 tagú kommunitásbeli személy közül került ki a két borbíró. A három csapszéket, fogadót némelykor árendába adták, a legtöbbször azonban a tanács maga kezeltette. Ilyenkor konvenciós csaplárokat alkalmaztak, akiknek munkáját a két borbíró felügyelte. Felelősek voltak a kocsmák borellátásáért, felszereléséért, rendjéért. Minden eladott 10 cseber bor után 2-2 icce bor járandóságot kaptak munkájukért. A bortermelő gazdáktól, akiktől az italt vásárolták, szintén kaptak 1-2 kanta bort, néha egy kevés pénz ajándékot is. A kocsmárosok évente négyszer számoltak el a borbíráknak, a borbírák a mezőváros második bírójának a kocsmák forgalmáról, jövedelméről.38 Gyöngyösön két borbírát választottak. 1713-ban, amikor a földesurak is saját kocsmát működtettek a városban, az egyik borbírót ők állították. A XVIII. század elején volt tanácstagok közül jelölték a borbírákat, 1715 után tanácsbeliek látták el ezt a feladatot. Közülük hatan a borbíróságból a főbírói hivatalig jutottak. Feladataikat 1800-ban foglalták instrukcióba, amelynek 4. pontja szerint: „iSzámadó uraimék fő kötelességeknek állítsák lenni, hogy a borokat elegendő mértékbe jó korán és annak idejében szerezzék, hogy úgy annál nagyobb haszon forduljon a nemes városnak, mert a bizonyos és megpróbált gazdaság, hogy hacsak 1 rénes forint nem fordul minden akón, minden költségeket és épületek conservatióját belé számítván gazdaságtalan az olyatén korcsmái tatás.” A borbeszerzésen kívül a borértékesítés ellenőrzése, az ezzel kapcsolatos számadás vezetése is munkakörükhöz tartozott. Ok adták át a város borát a kocsma számára, amelynek felügyeletét ellátták. A vásárokon történő borárusítást is ellenőrizték. Ügyelniük kellett a bor szakszerű tárolására, kezelésére, a városi szőlők műveltetésére.39 40

Dés város tanácsának 1695. évi jegyzőkönyve is megőrizte a borbírák tevékenységének emlékét: „Sok és kivált keppen való kenszeritő szükségtől viseltetvén, az regi observalt jo mod szerent ketelenitettünk három holnapig való Bor fogast állítani, melynekis job modgyaval való végh(en) vitelere Bor Bíróknak rendeltük Székely hidi Janos, es Samariai Marton Uraimekat.” Bíró Márton Szamosfalván (Kolozs m.) 1716-ban kelt levelében olvashatjuk: „...az borokat el hozták az kolosvari pincezeben el rakattam, az bor birak eleot meg is töltögettem.” Magyar- gyerőmonostoron (Kolozs m.) 1732-ben az italárulás rendjére hívták fel a borbíró figyelmét: „Hites Bor biro leven szoros gongja legjen az obtingens veder bor számmal égj Seriesben többet Se titkon se nyilván edgjik Possessor reszin is ne áruljanak!'4'4

Korábban volt borbíráinknak egy mindezeknél kellemesebb feladata is, a látópohár kiürítése, amelyről így emlékezett meg Takáts Sándor: „A XVI. s részben még a XVII. században sok helyen a borbírák limitálták a kimérésre szánt borokat is. Ha nem a város csapja járt, mindenki, aki bort akart kimérni, látópoharat küldött a borbírónak. S ez kihörpintvén a bort, megszabta az árát. Fogaras még 1690-ben is

37 FAZEKAS Mihály 2001. 15.

38 VARGA Gyula 1978. 141., 146-147.

39 SZABÓ Jolán 2001. 122-123., 156-157.

40 SZABÓ T. Attila 1976.1. 1007.

404