Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Lukács László: Sokféle bírák. A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői
get számolván, melly 195 ittze pálinkára ütött. A patvarból bejött mennyiség pedig 100 ittzére rúgott. Így a pálinka jövedelmi mennyiség 295 ittzét tévén, ezen mennyiségből a pálinkát egy negyed részben illetőség huzatván, maradott három jussra 215 ittze. Minthogy azonban ez a pálinkamennyiség Dukkon József Törvény bíró úr számadását a munkások s egyéb közterheken fáradozás számára elhasznált pálinka mennyiségről előmutatván — lajstromló — s elszámolásából kitetszett, hogy 40 ittze és ‘A használtatott el, — minélfogva a bejött és kiadott pálinka öszvege fel számoltatván, — világossan kitűnt, hogy a pálinka bírák által Dukkon József volt törvénybíró úrnak keze és számadása alá adott 3 az az három akó és 6 'A ittze pálinkából a kiadottaknak és elhasználattattak kihúzásával maradott a közönségnek tisztában 2 az az kettő akó 30 és ‘A ittze pálinka. Ez további gondviselés-, kezelés- és számadás végett az ujj Törvény bíró úrnak, N. Kelemen Mihálynak által adatott.”28 Alsóörsön a nemesi- és a jobbágy közösségnek külön borbírája volt. A kocsma telke a közbirtokos nemességé és a veszprémi káptalané, berendezése a nemeseké, a jobbágyoké és a káptalané volt. Fél évre a kocsmáltatás haszna a jobbágyokat is megillette, ezért a Szent György-naptól Szent Mihály-napig terjedő időszak kocsmajövedelmét fele-fele arányban meg kellett osztani a nemesek és a jobbágyok között. A kocsmárosokkal és a borbirákkal a számadás a község elöljárósága előtt történt: 1825-ben a befolyt tiszta jövedelem felét a nemesség perceptorának, felét a jobbágyok gazdájának adták át. Alsóörs pálinkabírái között nemeseket, agiliseket és egy jobbágyot is ismerünk.29 Borbírójuk és pálinkabírójuk a szentgáli királyi vadászok és királyi kanászok kisnemes utódainak is volt.30 Veszprémben polgárok és nemesek az általuk kimért bor után akónként meghatározott cenzust fizettek a városi pénztárba. 1824-ben akónként 15, 1841-ben 24, 1841—48 között 18 krajcárban határozták meg a cenzust. A nagyban folyó borkimérésért egy összegben fizették az árendát, ami 1-4 hónapig terjedő időtartamra feljogosította őket a borkimérésre. A cenzust és az árendát rendi hovatartozástól függően a polgárság és a nemesség borbírái szedték be, amelyről borbírói számadást vezettek.31 Veszprémben a nemesség öt kocsmájára a borbíró felügyelt.32 Ocsényben (Tolna m.) a XIX. század első felében a községi elöljáróság hierarchiájában a helység gazdája vagy más néven a borbíró rangban közvetlenül a bíró után következett. O adta ki hetenként a helység kocsisának a helység lovainak eledelét, a lóporciót. A kisbírók közreműködésével a borbíró hajtotta be minden családtól a Helység Domesticájának nevezett helyi adót. Fizetést ugyan nem kapott az őcsényi borbíró, de fáradozásai fejében a többi községi elöljáróval együtt relaxatiót (mentességet) élvezett. Elengedték számára a helyi adóikat, szolgáltatásaikat, porciójukat is községi pénztárból fedezték.33 Kopácsról (Baranya m.),Lábadi Károly leírásából, a borbíró borvásárlással, kocsmáltatással, borkiméréssel kapcsolatos tevékenységének 28 A kővágóörsi Evangélikus Egyházközség irattára. Kővágóörs számadásai és feljegyzései. 1828-1841. 29 LICHTNECKERT András -MÁRKUSNÉ Vörös Hajnalka 1996. 234. 30 MALONYAY Dezső 1912. IV. 24. 31 LICHNECKERT András 1990. 240. 32 BUDI József 1993. 62. 33 ZENTAI Tünde 1994. 17., 27., 41., 44. 402
