Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Lukács László: Sokféle bírák. A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői

faluban a pálinka főzést tovább is folytatnák ezen tilalom ellen, azon esetre pálinkás Kemenczéik az helységh béli Elöl Járók által helyekből kimutassanak, ezen föliül pedig mind ebben, mind a follyebb vitt casusokban magokat tilalom ellen szegező Zsidók elsőben ugyan megh tapasztaltatván Két forintokra büntettessenek, ha pedigh a Kész pénzbéli büntetés után is hasonlót cselekednének, testi érzékenyebb büntetéssel, úgymint 12 pálcza ütésekkel az helységhbéli Elöl Járók által Földes Uraiknak minden pártfogása ellen büntettessenek, annyiszor mennyiszer excedálnak.”9

Nem véletlen, hogy a korombíró tisztségének előfordulására vonatkozó adataink is főként a füstöskonyhás házterületről származnak. Szántó Imre a Keszthely melletti Alsópáhok helytörténeti monográfiájában írta: „A korombíró a régi tűzrendészet falusi alakja. Két-három hetenként elment a régifajta, kémény nélkül füstös házakhoz, amelyekben a tűzhely füstje és pernyéje szabadon szállongott, s a tűzhely körül bizony hamar vastag koromréteg rakódott le a falra, a mennyezet deszkáira. Ebből természetesen könnyen támadhatott tűz, ez ellen ’bíráskodott’ a korombíró.”10 11 Degré Alajos jogtörténeti tanulmányából tudjuk, hogy Nemesmagasin (Vas m.) a múlt század első felében a község kormányzására falugyűlést és tanácsülést egyaránt tartottak. Utóbbi néha (pl. 1838-ban) a tisztségviselőket is megválasztotta. A tisztségviselők sorában az esküdt, kisesküdt, erdő-mező hitesek mellett a korombírók is szerepelnek. E kisebb tisztségekkel felruházottak, nem voltak tagjai a tanácsnak.11

Lichtneckert András és Márkusné Vörös Hajnalka kutatásai eredményeként a füstöskonyhás házterületről Alsóörs (Veszprém m.) feudális kori önkormányzatát ismerjük a legalaposabban: „A jobbágyfelszabadítás előtt a magyar falvak önkormányzatának élén a bíró vagy falubíró állt. Egy jobbágyfalu bíráját rendszerint öregbírónak, a nemesi (kúriális) falvakét törvénybírónak nevezték. Alsóörsön mindkettő működött. A helyi önkormányzat különlegessége abból fakadt, hogy a faluban kettőnél is több bíró működött és a bírói tisztségek számának megállapítása sem könnyű feladat. Ha csak azokat a bírókat szedjük csokorba, akik egyidőben működtek, és a faluközösségnek vagy a közösség egyik csoportjának az elismert vezetői voltak, akkor a törvénybírót, a nemesség bíráját, az agilis bírót, a jobbágybírót és a káptalan bíráját kell megemlíteni. A felsorolásból természetesen kihagytuk a szak- igazgatási feladatokat végző bor-, pálinka-, szék-, malom-, és korombírákat. Ha tekintetbe vesszük a többi önkormányzati tisztségviselőt is (jegyző, perceptor, erdőinspektor, esküdtek, kisesküdtek, kisbíró), akkor megállapítható, hogy Alsóörs a lélekszámúhoz viszonyítva fejlett önkormányzattal rendelkezett a XVIII—XIX. században. Különösen igaz ez a megállapítás, ha figyelembe vesszük, hogy a falu ön- kormányzatán kívül Alsóörsön működött a külső birtokosokat is tömörítő szőlőhegyi önkormányzat, a nemesek és agilisek közbirtokossága és a református egyházközség önkormányzata.”12 A szakigazgatási teendők közül a tűzrendészed feladatokat Alsóörsön a korombírák látták el. Konyhavizsgálóknak is nevezték őket. Ellenőrizték a tűzveszélyes konyhákat, amihez gyertyát vásárolt nekik a közbirtokosság vagy az

9 A kővágóörsi Evangélikus Egyházközség irattára. Községi elöljáróság határozatai a jórend megóvása érdekében 1789. Kővágóörs.

10 SZÁNTÓ Imre - SZÁNTÓ Endre 1990. 1S4.

11 DEGRÉ Alajos 1977. 63.

12 LICHTNECKERT András - MÁRKUSNÉ Vörös Hajnalka 1996. 220.

398