Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Lukács László: Sokféle bírák. A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői
önkormányzat. A törvénybíró és a perceptor (számvevő) számadásaiban gyakran előfordulnak a korombírók számára eszközölt kifizetések. Az első ismert korombírónak, Varjas Sándornak négy szál gyertyára 1844-ben 12 krajcárt fizettek.13 Veszprém város lakosságának egyharmadát kitevő nemesség külön községi önkormányzattal rendelkezett a XVIII. század második felétől. Veszprém vármegye 1814-ben a nemesi községek számára kiadott Rendszabásai értelmében Veszprémben a hadnagy ügyelt fel a tűzveszélyes konyhákra, házakra. Egy hajdú kíséretében ellenőrizte, hogy a városi lakosok betartják-e a tűzrendészeti előírásokat. Később a nemesség két tűzoltókocsijának felügyeletét, karbantartását is a hadnagyra bízták.14 Pápán is a hadnagy látta el a tűzrendészeti teendőket. Közülük a legfontosabbat, a füstjárást évente négy alkalommal, a kántorböjtök hetében végezte. Hajdúival végigjárta a házakat, a tűzveszélyes helyiségekről, épületekről jelentést készített a tanácsnak. A tűzvédelmi rendszabályokat megszegőket megbüntette, a füstöskonyhákhoz kémény építését rendelte el, a tűzveszélyes, rossz kéményeket lebontatta.15 Nagykanizsán a városi tanács 1716-ban hozott határozatával egy tanácstagot és a külső tanács egyik tagját a kémények havonkénti megvizsgálásával, a város túlsó oldalán, Kiskanizsán levő kémények ellenőrzésével egy másik tanácstagot és a külső tanács egy tagját bízta meg.16 Falutörvényeink, rendtartásaink országszerte rendelkeztek a tűzesetek megelőzéséről, a tűzhelyek, kémények jó karban tartásáról, ellenőrzéséről. Mencshely (Veszprém m.) nemesi község 1764. évi rendtartása 5. pontja szerint: „Gyakorta a gondviseletlen gazdák és gazda aszonyok a tüzelő házoikra, kemenczéikre, és kéményeikre, és több e félékre gondatlanul visellnek gondot, s úgy szintén a dohányossak minden tilalmat megvetvén, uczán, istállóban, szénás, és szolmás kertekben, egy szóval akár melly tűz támadást okozó alkalmatosságokban ha tapasztaltattnak toties quoties tíz pénzre, az az 6 xra (krajcárra), vagy 12 pálcza ütéssel büntettessenek. A kormos, és tisztátolan tüzelő helyeknek pedig 12 d(énár) elsőben akár (akkor!) megintettvén, másodszor in duplo. Amelly kemenczék, kémények, és tüzellő körül való házfalak rosznak találtottak, le vonyattassanak, el hányattassanak és azok (na) k helyekben a házi gazdák áltol újjak épéttessenek. E féle alkalmatlan házokat vi(z)sgálló személlyeket pedig ha valaki bötstelenséggel illeti, büntetése tíz garas, avagy tíz pálcza ütés lészen”'1 Gelej (Borsod m.) község 1797-ben kibocsátott szabályrendelete előírta: „... ha valamely Házban, Kementzében, Kéményben vagy tűzhöz közelébb levő falakban fogyatkozás találtatik, Szabad Authoritásában lészen az Hadnagynak az ollytén Kementzét földig lerontani, a Kéményt pedig 1 evonatni. Csicseren (Ung m.) és Vaján (Szabolcs m.) a helyi, valószínűleg kisnemesi közösség erdőrendtartásában 1620 körül kitértek arra is, hogy a bírák és esküdtek kötelesek minden hónapban a falut végigjárni, ellenőrizni azt hogy a kéményeket, kürtőket rendesen kisöpörték-e, ahol gondozatlan, tűzveszélyes állapotút találnak, ott a gazdát 13 LICHTNECKERT András - MÁRKUSNÉ Vörös Hajnalka 1996. 235. 14 HUDI József 1993.62-63. 15 HUDI József 1995b. 54-55. 16 RÓZSA Miklós 2000. 34. 17 HUDI József 1996. 97. 18 KOSA László 2001. 140. 399
