Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Lukács László: Sokféle bírák. A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői
LUKÁCS László Sokféle bírák A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői Bíró szavunk az ismeretlen eredetű, de a honfoglalás előtt már használt bír igéből képzett melléknévi igenév. Ősi jelentése hatalommal bíró vagy hatalmat gyakorló lehetett.1 A bíró 1869 illetve 1950 előtt a falu (község), mezőváros, város általános igazgatását szervező, irányító és felügyelő, elsőfokú bíráskodást gyakorló tisztségviselője, aki egyúttal a helység vezető jogi testületének, a tanácsnak, elöljáróságnak a feje is volt. Ugyanakkor bírónak nevezték a település szakigazgatásába tartozó részfeladatokért felelős tisztségviselőt vagy az ilyen tevékenységre felügyelő személyt, a borbírót, a cigánybírót, az erdőbírót, a fabírót, a halászbírót, a hegybírót, a koldusbírót, a korombírót, a malombírót, a pálinkabírót, a pusztabírót, a székbírót, a vásárbírót és a templombírót is.1 2 Közülük a borbírót, a székbírót, a malombírót, a kenyérbírót, a hegybírót, a pusztabírót, valamint a kisbírót az ünnepelt Bárth János mutatta be a Kecel monográfiában. Csoportjukat összefoglalóan a falusi önigazgatás „népi” tisztségviselőinek nevezte. „Szerepükről, feladatukról föltűnően keveset tud a magyar néprajz- és történettudomány” — hívta fel a figyelmet Bárth János, aki a faluközösség önigazgatásának tisztségviselői közül a határbírót egy erdélyi magyar faluból, Felsőrákosról (Udvarhely m.) is bemutatta.3 Alakjukat, feladatkörüket, irányító-ellenőrző tevékenységüket a Káli-medencében gyakran felidézték adatközlőim, ezzel levéltári iratokban, forrásközlésekben is találkoztam. Korombíró A füstöskonyhás házvidék (Fejér megye nyugati fele, Veszprém, Somogy, Vas, Zala megyék és Ausztria keleti tartományai) népi társadalmának egy napjainkra már elfelejtett alakja, a kémény nélküli füstöskonyhás házak tűzbiztonságát ellenőrző korombíró volt. Veszprém megyében, a Káli-medence néprajzi kutatása során, az 1980-as években Köveskálon, Kővágóörsön, Kékkúton és Salföldön még tanulmányozhattam a füstöskonyhás házak utolsó hírmondóit, ahol a konyhai tüzelőpadka, a kemence és a katlan füstje a falba-, a födémbe vágott füstnyíláson vagy egyszerűen a nyitott konyhaajtón keresztül távozott.4 Füstöskonyhás házak XIX. századi szórványos előfordulására a Mezőföld nyugati felén, a Sió és a Sárvíz között is találtunk 1 BENKŐ Loránd szerk. 1984.1. 305.; SCHUBERT, Gabriella 1982. 275-279. 2 SZENDREY Ákos 1929. 23-38., 92-104.; TÁRKÁNY Szűcs Ernő 1977. I. 288-289.; TÁRKÁNY Szűcs Ernő 1981. 239-241.; CSIZMADIA Andor — KARCSAY Sándor 1946. 100.; KÓSA László 2001. 139-140; KOCSIS Gyula 2000. 593-595; HUDI József 1995a. 19-22.; NAGY Janka Teodóra 2002. 124-150. 3 BÁRTH János 1984. 169-176.; BÁRTH János 1986. 370. 4 LUKÁCS László 1990. 103-108.; LUKÁCS László 1995. 77-93. 395
