Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Kocsis Aranka: A füssi egyházi nemesi szék önkormányzata a szék fennállásának utolsó fél évszázadában
A gyűlésen a jelöltek szavazásra bocsátása előtt az előző tisztikar — amikor volt ilyen (például 1838-ban) — lemondott hivataláról, és az alispán átadta a főispánnak a szék jelképeit, a pecsétjét, a levéltár kulcsát és a protokollumot. A megválasztott és kinevezett tisztviselők nyomban letették az esküt,34 és átvették a jelképeket, amelyeket ezután ők őriztek a következő tisztújításig (az alispán a pecsétet és a kulcsot, a főnótárius a protokollumot és 1831-től a kulcsot is). Ezzel felruháztattak hivataluk teljes jogú gyakorlására. A szék élén a főispán állt, ami nem választott tisztség volt, hanem örökös jogon a mindenkori pannonhalmi főapát töltötte be. Időszakunkban még élő gyakorlatnak számított, hogy az új főapát székbeli tisztét ünnepélyes keretek között, személyesen foglalta el, és a főispáni hivatalba való beiktatása ezzel vált teljessé. Kováts Tamás főapát kinevezése után hamarosan sort kerített egy tisztújító közgyűléssel egybekötött személyes látogatásra a székben. Halála után a következő főapáttól azonban ezt már hiába várták a prédialisták. A főispáni szék jelképes elfoglalása egyes elemeiben az esztergomi érseki székek élén álló nádorok beiktatására emlékeztet, amelyek részletes eseménysorát megőrizték a vajkai szék jegyzőkönyvei. Időszakunkban még egy utolsó alkalommal teljes pompával, „ősi szertartás szerént” tartottak installációt Vajkán (1808), máskor kevesebb „fényességgel”, de a szertartás fő elemeit megtartva iktatták be az új nádorokat (1828-ban és 1842-ben).35 Ezekkel összevetve a fussi főispáni székfoglalásokat, két elem kívánkozik kiemelésre, amelyeket a vajkai jegyzőkönyvek részletes leírásaival és magyarázataival kiegészítve tudunk igazán értelmezni. 1831-ben aFüssre érkező főapát fogadására — akárcsak a vajkai székben az installációra érkező nádorokéra — a „szék határig” (azaz itt a falu határáig) ment a fogadóbizottság, itt köszöntötték őt ünnepi beszéddel, „ágyú durrogások közt” és a szék lovas bandériumának kíséretében. Mindez — amint a vajkai vagy más, több települést is magában foglaló szék esetében — a szék területének egybetartozását, a megyén belüli, de azzal azonos szintű állását hangsúlyozta jelképesen. A falu lakosainak sorfala közt „virágokkal meghintett Uttzán" szálláshelyére kísért főapátért másnap küldöttség ment, hogy a tisztújító közgyűlésen való elnöklésre felkérje. A gyűlésen a köszöntő és az érdemeit méltató beszédek elhangzása után átadták neki a szék jelképeit, a pecsétjét, protokollumát és archívumának kulcsát,36 34 Már akik jelen voltak. Mert például 1838-ban a táblabírák többsége az őt megválasztó első közgyűlésről is hiányzott. 1843-ban pedig azt határozta a közgyűlés a táblabírák kinevezéséről értesítő főapáti levél felolvasása után, hogy az illetőket annak idején majd tudósítani keli a kinevezésük felől (1843. 09. 16:242). 35 Az installáció alkalmával a nádor — miután ismertették érdemeit és felolvasták a kinevezéséről szóló érseki diplomát — a prédialisták közössége előtt esküt tett jogaik megtartására, a prédialisták pedig a szék jelképeinek (pecsét, a levéltár kulcsa) átadásával kifejezték, hogy elfogadják személyét, és a szék nemességét oltalma alá helyezik. Amikor az ünnepélyes ceremóniára valamilyen okból (időszakunkban pénzhiányból) nem kerülhetett sor, azt külön meg kellett indokolni. Az új nádornak ebben az esetben is személyesen meg kellett jelennie Vajkán. A beiktatása ilyenkor — a fő elemek megtartásával (az érdemek és az érseki diploma felolvasása, eskütétel, a szék jelképeinek átadása) — egy közgyűlés keretei között történt meg. (KOCSIS Aranka 1971. 24-26.) 36 A pecsétet, kulcsot és protokollumot ekkor a tisztújítást megelőzően, az időközben elhalálozott alispán családjától, illetve a főnótáriustól kérették be. (A főnótárius írásban küldte el lemondását a tisztújító 387 \
