Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Pál-Antal Sándor: Maros szék faluközösségei 1948 előt

PAL-ANTAL Sándor

Maros szék faluközösségei 1848 előtt

A faluközösség, vagy „communitás” — ahogyan még nevezték a nem kizárólag faluközösségek esetében is használt kifejezéssel — olyan intézménye volt a székely- ségnek is — írja Imreh István 1973-ban — amely az életnek keretet nyújtott, a gazdálkodásnak, az igazgatásnak szervezett formákat biztosított, a falu lakóit egybefogta és képviselte más társadalmi alakulatokkal, főleg pedig a felsőbb hatóságokkal szemben. A rendi társadalom utolsó évszázadaiban — a 16. századtól a 19. század közepéig — a székelyföldi birtokos nemesek, az armalisták, a primipilusok és pixidáriusok, másutt a határőrkatonák, valamint a jobbágyok és zsellérek ebben a keretben rendezhették el a mindennapok megoldásra váró kérdéseit.1

A „communitások” a tízesekre épültek. A tízesek létrejötte a középkori katonai szervezetre vezethető vissza. A tizedek voltak a székely katonai szervezet alapelemei. A katonáskodó székelyek pedig a katonai szervezet követelményeinek megfelelő csoportosulásokban — tízesekben — éltek. Tehát a katonai szervezetnek megfelelően összekötődő katonáskodó családok hozták létre a legkisebb közösségeket, a tízeseket, amelyek összeolvadásából keletkeztek a nagyobbak, a falvak. Más szóval, a letelepedés során létrejött szálláshelyek a tízesek közbe iktatódásával váltak falu- közösségekké. A falurendszer kialakulásával a székely hadszervezet a településszervezetre épült; a falvakat tízesekre osztották, katonai szempontokat követve; a tízesekből kikerülő katonák alkották a hadszervezetekben a tizedeket, amelyeket falvak szerint, vagy falucsoportonként századokba, majd székenkénti hadakba egyesítettek.

A tízesnek kezdetben bizonyosan a tizedes volt a vezetője, aki a székely „nemek” és „ágak” valamelyikéhez tartozó lófő1 2 volt, majd a választott tizes bíró. A falun belől működő, tizes szintű szűkebb önkormányzati szervek a tizes gyűlések voltak. Ezek a gyűlések határoztak a tizes kezén levő nyílföldek időszakonkénti felosztása felől, az új földek foglalásáról, legeltetésről és egyéb mindennapi kérdésről. A későbbi időszakban, a faluközösségek kialakulása után a tízesek szerepe csökkent, jelentős részük felszívódott. Másrészt a gyarapodó települések maguk hoztak létre újabb tízeseket, amelyek közül egyesek később különálló falvakká váltak. (Lásd, pl. Nyárádköszvényesből kirajzott Nyárádremete, ebből pedig Vármező.)

A Maros széki székelyek falurendszerének kialakulásáról, adat hiány miatt, keveset tudunk. E téren egyetlen átfogó képet nyújtó fogódzót az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékek szolgáltatnak. A tizedjegyzékekben a Marosi alesperességből — a későbbi Maros székről — 48 pappal rendelkező települést, vagyis egyházközséget

1 IMREH István 1973.21.

2 A nemzetségi szervezetben a székely vezetők „nemekre” és azon belül „ágakra” oszlottak. A vezetők, a tisztségeket ellátók a lófők voltak. Később, a 15. századtól lófők alatt a lovasokat értették.

325