Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Communitas és társadalom - Pál-Antal Sándor: Maros szék faluközösségei 1948 előt

sorolnak fel, ide értve Marosvásárhelyt is.3 Tekintetbe véve azt a tényt, hogy abban az időben a Székelyföldön átlag két és fél település alkotott egy egyházközséget, joggal állíthatjuk, hogy már a 14. században Maros széken 120-130 települést kitevő falurendszer létezett. A széket alkotó településekről pontos adatokat a 16. század második felétől fennmaradt összeírások nyújtanak. (Lásd az 1. sz. táblázatot.) Természetesen a kezdeti időszakban még elég nagy lehetett a számbeli ingadozás, egyes települések megszűnte és mások létrejötte miatt. Erre vonatkozóan bizonyos jelzéseket a gyér írott források mellett a helynevek szolgáltatnak. Már ezelőtt másfél évszázaddal Orbán Balázs a székelységről írt hatkötetes munkájában több ilyen adatot gyűjtött össze.4 Ilyen elpusztult falu volt: Adosfalva, Bakosfalva, Bonca, Bögöz- háza, Cibrefalva, Csükmöd, Egerháza, Körtvélyháza, Kisemye, Sásvári, Szentpéter, Vácmány, Vataháza, Venice (vagy Venece) valamint Tekefalva.

Az 1567. évi adóösszeírásban 132 Maros széki falu szerepel. Ezek lakosságát kapuszám szerint fizetett adómennyiség megjelölésével együtt tüntették fel. Annak ellenére, hogy az összeírás nem tartalmazza az összlakosságot, mert hiányoznak belőle a székely főemberek, a lófők, valamint egyes közrendű adómentesek, az adatok elég hű képet nyújtanak a falvak nagyságáról. Az egy falura eső alacsony átlag kapuszám kis létszámú települések létét jelzi. A kis létszámú falvak rendszere jellemző Maros székre a későbbi évszázadokban, sőt még ma is.

1602-1603-ban a szék falvankénti átlaga még a 15 családfőt sem érte el. (A 132 településből csak 44 esetében haladta meg a családfők száma a 15-öt.) Ez az alacsony lélekszám, a mindenkori sajátosságok mellett, nagyarányú népességpusztulásra utal. 1614-ben egy falura átlag 32 és fél család jutott (a növekedés egy- harmadát betelepedés biztosította). Nem különb a helyzet 1722-ben sem, amikor az átlag 35 család volt. Lényeges javulás csak a 19. század elejére születik, amikor az átlag megközelítette a falunkénti 100 családot. 1831-ben 127 falut 12.052 család lakta, vagyis falunként 95.5

A 17. század elején is Maros széken 132 település volt, a század végére ezek száma 124-re csökkent, majd 127-re emelkedett. Időközben — 1616-ban — Székelyvásárhely Marosvásárhely címen szabad királyi városi rangot kapott és kivált a szék joghatósága alól, hat falu pedig eltűnt. Az eltűnt falvak Marosvásárhely tő- szomszédságában, valamint a mezőségi részen voltak. Éspedig: Székelyfalva, Benefalva, Bozzaszeg és Csittfalva a város mellett feküdt, Fekete és (Szé- kely)Gerebenes a Torda vármegyével határos részen.6 Elnéptelenedésük az ezerhatszázas évek elején (1600-1603) kezdődött, akkor amikor Marosvásárhely város és Maros szék számottevő része Basta császári generális nevéhez fűződő harci cselekmények színhelye és sorozatos katonai prédálások szenvedő alanya volt. A császári

3 A települések lajstromát lásd: JUHÁSZ István 1947. 8-10.; PÁL-ANTAL Sándor - SZABÓ Miklós 1997. 19-20., valamint alább az 1. sz. táblázatot.

4 ORBÁN Balázs 1870.223.

5 IMREH István - PATAKI József 1979. 159-160.; PÁL-ANTAL Alexandru - CHERTES Aurel 1972. 181-183.; PÁL-ANTAL Sándor 2003. 226-229.

6 A települések elnéptelenedéséről az 1602—1603-ban, valamint 1614-ben és 1635-ben készített marosszéki összírásokból van tudomásunk. A felsorolt hat falu, a többi időlegesen elnéptelenedett településtől eltérően, sosem népesedett be újra. Az is igaz, hogy eltűnésük előtt pár házas kicsiny falvak voltak.

326