Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - Limbacher Gábor: A Szent Anna ünnepi Palóc Búcsú történeti előzményei és kialakulása I. (Egyetemes kultusztörténeti vázlat)
rendkívül népszerű. A XV. század végétől jelentek meg latinul és a különféle nemzetek anyanyelvén a szent életét, csodatételeit bemutató önálló legendák.27 Szent Anna VIII. századtól fönnmaradt ábrázolásai évszázadokon át hasonlóak az Istenszülő-képekhez. Korábban utaltunk rá, hogy a folklórban is megfigyelhető Szent Anna alakjának Szűz Mária életéhez, kiváltságos lényéhez hasonló megformálódása. Ez az egymásba olvadó megjelenés valószínűleg a műveltség hagyományozó jellégéből adódik. A hagyományos műveltségben a múlt végső soron a kultúra mitikus jellegű összetevője, amelyben az események az ősök egynemű és osztatlan idősíkjára tömörülnek, helyi konkrét valóságuk voltaképp időfelettivé, általános motívumokká eszményiesül. A személyek pedig mintaadó szakrális (ős)képükhöz hasonulnak. Szűz Mária a zsidó-keresztény, illetve jórészt az egyetemes műveltségben az Istenanya mintaadó szakrális alakja, akit már a Teremtés Könyve is előrevetíti, és akihez a hagyományozódás folyamatában Szent Anna alakja is hasonult.28 A XIII. századtól, a szeplőtelen fogantatás tanításának hatására alakult ki a Szent Annát harmadmagával, Máriával és Jézussal ábrázoló, úgynevezett Mettercia képtípus. Kezdetben az álló vagy trónoló Szent Anna attribútumként tartja kezében vagy ölében a gyermek kicsinységű Máriát. Anna másik karján vagy Mária ölében a gyermek Jézus látható. Ezek az ábrázolások Szent Anna Isten kegyelméből való szakrális anyaságát hangsúlyozzák. A XV. század végén alakult ki a biológiailag reális, korviszonyoknak megfelelő ábrázolás, melyeken a Szűzanya is felnőttként látható. Az úgynevezett Szent Anna negyedmagával képeken Anna édesanyja, szent Emerencia jelenik meg, és a kép olykor Nagy Szentcsaláddá bővül ki a férfi tagok, Joachim és József megjelenésével. A bizánci művészetben a VIII-IX. századtól, nyugaton a XII. századtól Anna életének jeleneteit is ábrázolták. A Mária és Jézus életét bemutató ciklusok általában Anna és Joákim életének jeleneteivel indulnak: Joákim áldozatának visszautasítása, az angyal megjelenése, Anna és Joákim találkozása a jeruzsálemi Arany-kapunál — mely találkozást a középkorban a szeplőtelen fogantatás pillanatának tartották —, Mária születése és bevonulása a templomba. A barokk ábrázolások képtípusaként Szent Anna olvasni, illetve a Szentírás igéire tanítja-neveli Máriát29 Az Anna-kultusz egyetemes társadalmi erejére jellemző, hogy a hét napjai közül a kedd szinte egy félévezreden át egészen az ő tiszteletét szolgálta. Korábban a keddet az angyaloknak, másutt Keresztelő szent Jánosnak szentelték. Az új kultusz a középkor végén vált az európai katolikus világban általánossá. Először a hónap első keddjét, majd az évünnepét megelőző kilenc keddet, végül az esztendő minden keddi napját Annának szentelték. E keddekhez kötődő Szent Anna kultuszt serkentette, hogy a pápák e tiszteletet számos búcsúkiváltságokban részesítették. A keddi Szent Anna tisztelet abszolutizálását szolgálta, mintegy a teremtés rendje szerinti helyénvalóságát jelentette az a hagyomány, hogy Szent Anna keddi napon született, majd 27 ÉLESZTŐS László 1994. 97.; TOKAREV, Sz. A. 1988. 350.; BÁLINT Sándor 1977. 11. 114.; RIDOVICS Anna 2004. 28 Vő. LIMBACHER Gábor 2002. 18-20. 29 DIÓS István - VICZIÁN János 1993. 292-293.; SEIBERT, Jutta 1986. 25. 309
