Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - Liszka József: Mariahilf-tisztelet a Kárpát-medence nyugati felében
jesztése következtében végül is a ‘Mariahilf kifejezés maradandóan a passaui kegyképhez és köréhez kötődött.20 Röviden szólni kell a szlovák kutatások eredményeiről is. A népi vallásosság (s ezen belül a búcsújárás) szlovák kutatása, a magyaréhoz hasonló tudománytörténeti okokkal magyarázhatóan meglehetősen visszamaradott. Boris C. Bálent 1947-ben besztercebányai búcsúnyomtatványokat adott ki, s köztük kettő, egyértelmű Mariahilf-ábrázolású kis szentképet is közread. Az egyiket „Bodajki Szűz Máriaként” határozta meg, de elbizonytalanodva zárójelben, kérdőjellel megengedi, hogy akár „Szent Anna gyermekkel”-ábrázolás is lehet.21 A kassai Kelet-szlovákiai Múzeum Mária-vonatkozású gyűjteménydarabjaiból egy összeállítást 1996-ban a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban és a Csornai Múzeumban is bemutattak. A kiállításhoz készült kis kisérőfüzet címlapján látható Mariahilf-képet az összeállítók a következőképpen határozták meg: „Fátyolos Szűz Mária Gyermekkel. 17. sz.?”22 A szerzőpáros egy későbbi tanulmányában, amelyben a kassai múzeum Mária-ábrázolásait mutatja be, Mariahilf-vonatkozásokra nem tér ki.23 Voltaképpen szinte minden magyar áttekintés Esterházy Pál két kiadást megért munkájára, illetve annak, Jordánszky Elek által átdolgozott, kiegészített változataira vezethető vissza. Esterházy (Esteras) Pál az 1690-ben és 1696-ban is megjelent munkájában, amelyben az „egész világon lévő” csodatévő Mária-kegyképeket írja le, szól a passaui Mariahilf-képről is. Tévesen magyar gyökerűnek gondolja. Könyvét (átdolgozva és kiegészítve) több alkalommal is megjelentette Jordánszky Elek, a magyar24 mellett szlovákul25 és németül26 is. A kérdéses, a passaui kegykép eredetét felvázoló részt Jordánszky — Esterházyt idézve — a turbéki kegykép bemutatása kapcsán mondja el.27 Az eredeti szöveg így hangzik: „Midőn az Ezer három száz hatvan harmadik Esztendőben, az Első Lajos Magyar Országi Király idejében, a ’ Tatárok két száz ezer Emberrel jöttének válna Magyar Országra, azon dicsőséges Királynak csak húsz Ezer Vitéze lévén, látá, hogy elégtelen válna az Ellenséggel-való ütközetre. Illy veszedelemben lévén azért, Sátorában lévő Boldogságos Szűz Képe előtt le-borula a ’ JÖldre, ‘s nagy aétatossággal könyörög-vala, a ’ Szeplőtelen Szűznek, hogy illy nagy szükségében ne hadná el, tudván Magyar Országot maga örökös Országának lenni, kik ha el-vesznének a' Pogány ellenségtől, az igaz hitnek-is nem kevés csorbája következnék. Mély álomba esvén azért ottan a ’ Király, imé a ’ Boldogságos Szűz meg-jelenik, ‘s meg-halgatván könyörgését, a' győzedelmet-is meg-igéré, és hogy kétsége ne lehessen, azon asztalán lévő Boldogságos Szűz Képit a ’ Király melyére tészi, paran20 HARTINGER, Walter 1985. 16-18. 21 BÁLENT, Boris C. 1947. VII. tábla. 22 BUGANOVÁ, Klaudia - GINELL1 Mária 1996. 23 GINELLI Mária - BUGANOVÁ, Klaudia 2001. 24 JORDÁNSZKY Elek 1836b. 25 JORDÁNSZKY, Ále§ 1838. 26 JORDÁNSZKY, Alexius 1836a. 27 JORDÁNSZKY Elek 1836b. 92-93. 290
