Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - Liszka József: Mariahilf-tisztelet a Kárpát-medence nyugati felében
csolván, hogy a’ győzedelem után Czelben menne, és ottan a’ Boldogságos Szűz tiszteletire egy Szent-egyházat épéttetne, a ’ holott akkorban egy igen kicsiny Czella, avagy Kápolna vala. Föl-ébredvén azért a ’ Király, ‘s mellyén találván a ’ Képet, azontúl föl- gerjede szíve a' harczra mind magának, ‘s mind Vitézinek, és bátran menvén ellenségekre, azokat meg-verék szerencséssen. Mely harcz után a’ Király Czelbe mene, és a' Szent-egyházat ki ma-is ottan áll, meg-épétette, ‘s a ’ Szent Képet-is örök emlékezetül (ki most-is ott a ’ kincs között tartatik) oda adá. Ezen csudálatos Szent Képet penig egy aétatos Szerzetes Ember le-irattatá az Ezer hat száz huszadik Esztendőben, kit Passavium Varosában vivé, a ’ holott az aétatos hívek, egy nagy hegyen Templomot épéttetének a ’ Boldogságos Szűz tisztességére alá adattaték, a ’ holott Klastrom-is épétteték azon Szerzeteseknek, a ’ hol sok számtalan csuda tételekkel tündöklik most is azon Boldogságos Szűz, az aétatos híveknek nagy örömére, főképpen penig Pestis dög-halál, és késérttetek ellen-való oltalmára.”28 Eszerint tehát a Mariahilf-kultusznak nem kellett volna gyökeret vernie Magyarországon, hiszen innen származott. Valójában azonban — ahogy arra már utaltam — eredendően a 18. századi német telepesek hozzák magukkal új hazájukba a kultuszt, amit az is bizonyítani látszik, hogy elterjedése nagyjából a Duna vonala mentén, tehát a német telepesek útvonalán mutatható ki elsősorban.29 Vélhetően helyesen mutat rá azonban Szilárdfy Zoltán, amikor azt fejtegeti, hogy a főleg Bé- csen keresztül Passauból érkező új impulzusok30 azért is találtak a magyarok körében termékeny talajra és viszonylag gyorsan gyökeret is vertek, mivel ezt megelőzően már tiszteltek egy hasonló típusú képet.31 Azt viszont nem tudnám megítélni, hogy a mariazelli kincstárban őrzött ‘Magyar-kegykép’ (‘Schatzkammerbild’) mily mértékben volt valóban országosan „közismert”. További közvetlen és kézzel fogható bajor kapcsolatra utal Lantosné Imre Mária dolgozata, amelyben bemutat egy, a pécsi püspökség gyűjteményében található Segítő Mária-ábrázolást. A feltehetően Passauból származó votívkép alsó mezőjében a Duna, az Inn és az Ilz összefolyásánál épült Passau „festői városképe látható, balra a hegyen a kapucinusok templomával. Felül két angyal tartja a Segítő Mária képmását. Az egyik angyal kezében liliom, felül két puttó barokk koronával”.32 A bodajki kegyképről is azt írja Esterházy (és nyomában Jordánszky), hogy a passaui kegykép Bécsben készített másolata: ,/í ’ midőn a ’ Moori Klastromnak, és Templomnak építését szorgalmaztatná búzgolag fáradozó Páter Willibaldus, Kapuczinus, 1695-dik évben, értésére esett, hogy Moor mellett Bodajkon létezett vízforrás mellett; hajdani, azaz: a’ Mohácsi 28 ESTERAS Pál 1690. 119-120. 29 A Tolna megyei Csicsó Mariahilf-kegyképét a helyi németek hagyománya szerint az óhazából hozták magukkal: BARNA Gábor 1990. 49. 30 Vő. AURENHAMMER, Hans 1956. 123-130. 31 SZILÁRDFY Zoltán 2003. 196-197. 32 LANTOSNÉ IMRE Mária 2001. 265., 9. kép 291
