Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása
hónaikba mentek, átadva a kegyhelyről hozott üdvözlet mellett ajándékaikat is, egy- egy szentképet, mézeskalácsot (főleg olvasót), valamilyen kegytárgyat, gyertyát. A magyarpolányi zarándokok a búcsúban közösen vettek egy művirág koszorút, amit néhány asszony felszalagozott, vagy nefelejcsből fontak egyet, amit otthon, a templomba való bemenetel előtt a feszületre tettek. Rajta maradt a következő zarándoklatig. A Celldömölkről hazatérő bakonybéli zarándokok a 19. század közepén is a falu széléig eléjük menő plébánosuk vezetésével mentek be a templomba, ahol a Loretoi litánia elhangzását követően, miután a jelenlévő szerzetesek eltávoztak, a búcsúban magukkal vitt feszületet az oltár alsó lépcsőjére tették. A zarándokok rendben felálltak, térden körül járták az oltárt, majd öt helyen megcsókolták a feszületet, azaz Krisztus öt Szent Sebét. Közben énekeltek egy Mária-éneket (Ó Mária, drága név), majd 3 Miatyánkot, 3 Üdvözletét imádkoztak és az „Úr Jézus el ne hagyj, mert Üdvözítőnk vagy” énekkel hagyták el a templomot.86 A kegyhelyre menet és onnan jövet egyébként mindig meghatározott énekeket énekeltek a zarándokok. Ezeknek éneklésekor részben kéziratos könyvet használt az előénekes, amit a többiek diktálás után énekeltek, részben pedig nyomtatott ének- és imakönyvek szolgáltak erre a célra, de ezekből ugyancsak diktálás után ment az ének. Terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, hogy részletesen, szöveget és dallamot ismertetve foglalkozzunk itt ezekkel a búcsús énekekkel, csupán csak megemlíthetjük azokat. Kedveltek voltak a kéziratos énekes füzetek a németeknél, ezeket az énekeket rajtuk kívül nem is használta más. Még az 1980-as években is őriztek és használtak ilyen kéziratos füzeteket. A nyomtatott termékek egy része a 19. század közepe körül Szombathelyen a Bertalanffy nyomdában, másik részük a 19. század végén Pesten, Bucsánszkynál készült. Utóbbiak nagyon kedveltek voltak. A harmadik részüket pedig a ferencesek terjesztették azokban a falvakban, amelyek vonzás- körzetükhöz tartoztak. Két-három féle énekfüzetet is használtak a búcsúvezetők. Voltak az úton énekelendő énekek, beköszönök és búcsúzók. A háborúk után pedig a foglyokért könyörgő Mária-énekek terjedtek el, különösen Sümegen. Elmondható, hogy ezeknek az énekgyűjteményeknek többsége az adott kegyhely számára készült, így egy-egy búcsúvezető többfélével is rendelkezett, attól függően, hogy mely kegyhelyekre vezetett zarándoklatokat. Még a csatári búcsúsoknak is létezett saját ének- gyűjteménye, ami német nyelvű volt, de Krasznai József veszprémfajszi kántortanító magyarra fordította őket, így egy magyar gyűjtemény is rendelkezésre állott. Használtak még vegyes ének- és imakönyvet, de elhangzottak ilyenkor nagyböjti énekek is. Általában azonban elmondható, hogy döntő többségben Mária-énekeket énekeltek. Egy ének kivétel nélkül mindenhol elhangzott: „Angyaloknak Királynéja vagy Boldogságos Szűz Mária tiszta Szűz...” Szórakozás, találkozók, vándoralakok a kegyhelyeken A kegyhelyekre vallási indíttatásból, buzgóságból, kérő vagy hálaadó zarándoklat céljával felkeresőkön kívül olyanok is mentek, akik számára nem ezek jelentették az elsődleges célt. Ilyenek voltak a Csatkán és Sümegen nagy számban meg86 SÖRÖS Pongrác 1904. 282. 277
