Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása
forduló cigány közösségek. A cigány zarándokok létszáma különösen figyelemre méltó a 20. században. Egy részük elsősorban valóban imádkozni jött az általuk rendkívül tisztelt Szűz Anyához, az előforduló meddőség eltávoztatásáért, a lelki bánatok enyhítéséért könyörögve, vagy hálát adva az ima-meghallgatásokért. Másodsorban pedig számukra is találkozási hely és alkalom volt a sümegi búcsú. Jöttek Nemesgulácsról, Kisapátiból, Riza pusztáról, Türjéről, Pakodról, Keszthelyről, de közülük még a kegyesek sem gyóntak, csak a Szüzanyához fohászkodtak. A beások igazi zarándokként érkeztek, gyertyákat adományozva a templomnak, míg a kolompároknak nevezett csoportok elsősorban szórakozási és gyarapodási alkalmat láttak a búcsúban. Valamennyiük számára igazi találkozási hely volt ez az alkalom.87 A csatkai búcsú viszont igazi, nagy cigánytalálkozó volt, amely összefonódott a csatkai búcsúk történetével. Budapestről és az egész Dunántúlról jöttek a cigány közösségek, családok találkozni egymással, beszélgetni, ismerkedni és eljegyzéseket tartani. Erre az alkalomra egyáltalán nem sajnálták a pénzt, még külön ruhákat is csináltattak ilyenkor. Megjelentek itt a városi muzsikus cigányok, elkülönülve a szegényes kinézetű, szerényen viselkedő teknővájóktól, bádogosoktól, kolompároktól. Bár felkeresték a kápolnát is, gyertyát is adományoztak, megcsókolták sokan közülük a keresztet, de a búcsú számukra döntően és meghatározóan találkozási alkalom volt.88 A búcsúk nem léteztek koldusok nélkül, akik egyik kegyhelyről vándoroltak a másikra. Hangosan kéregettek, jajveszékeltek, sokszor tekintélyes létszámban foglalva el a zarándokok útvonalának mindkét oldalát. Ezek a búcsús koldusok általában ismerték egymást. Közöttük kiemelkedő szerepet játszottak a kis létszámú énekes koldusok. Vajkai Aurél említ egy ilyen koldust, a bakonygyepesi születésű Téringer Józsefet, aki Csatkán kívül rendszeresen felkereste Sümeget, Bodajkot, Andocsot, Jásdot egyaránt, sőt, a Dél-Dunántúlon másutt ugyancsak megfordult.89 A koldusokon kívül megjelentek a zarándokhelyeken a jósok, jövendőmondók, sőt, időnként és helyenként, mint pl. Csatáron, a mutatványosok is, valamint a céllö- völdések, ringlisspilesek.90 Elmaradhatatlan velejárója volt a kegyhelyeknek és a zarándoklatoknak a búcsúvásár, ahol különféle árusok telepedtek meg. Legnagyobb keletje a gyertyásoknak és mézeskalácsosoknak volt. Tőlük szerezték be a különféle gyertyákat, továbbá a mézeskalács ajándékokat. Legkeresettebb cikkük a mézeskalács rózsafüzér volt, amivel többnyire az otthon maradt gyermekeket ajándékozták meg. Ez olyan kedvelt ajándék volt, hogy pl. Nemesvámoson még a református gyermekek is kaptak belőle katolikus szomszédaiktól, utcabelijeiktől. Keresettek voltak a szentkép- és kegyszer-árusok, akiktől kisebb-nagyobb szentképeket és rózsafüzéreket vásároltak, gyakran ezekből került ki az otthoniak ajándéka is. Több helyen megjelentek a lacikonyhások és a márcot árulók, akik a megéhezett, megszomjazott zarándokokra figyeltek csak. Bár a lélek mellett és után megadták itt a testnek is a legszükségesebbet, a zarándoklat, a búcsú döntően mégis kegyes cselekedet volt, a lélek igényeinek kielégítése, a közösség megnyilatkozásának csodája,91 87 PINTÉR László 2000. 36^10. 88 VAJKAI Aurél 1940. 14. 89 VAJKAI Aurél 1940. 13-14. 90 BONTÓ Józsefné 1995. 66. 91 Vö. VAJKAI Aurél 1940. 23. 278
