Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népi vallásosság – Térben és időben - S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása
megőrizni. A házaknál nem kellett a szállásért fizetni, a kocsmában viszont igen, személyenként 10 fillért.76 Sok zarándok imádkozással töltötte az estét és az éjszakát. Többen ilyenkor igyekeztek a kegyszobrot is megérinteni, közelében imádkozni, ami még ekkor is torlódásokat okozott. Mások még este elvégezték a keresztúti ájtatosságot, de volt olyan zarándok is, aki egész éjszaka a kálvárián imádkozott. A berhidaiak Bodajkon kora hajnalban mentek a kálváriára, ahol mind a 14 stációnál imádkoztak, énekeltek és ezután mentek csak a templomba. Több helyen, pl. Sümegen, Andocson éjfélig Szentségimádás volt. Egyes zarándokcsoportok a búcsú fő ünnepét megelőzően mondattak misét, amit minden másnál hatásosabbnak tartott a népi kegyesség, mert a búcsú napjának délelőttjén erre nem volt lehetőség. A búcsú napja, vasárnap, amikor a nagymisén minden zarándok részt vett, ez volt a fő ünnepi alkalom. Többnyire annyian voltak, hogy nem is fértek be a templomba, ezért erre a célra szabadtéri oltárt állítottak fel. Csatkán, Jásdon, Csatáron mivel csak kápolna van, mindig szabad téren zajlott a mise. Általában előtte megreggeliztek a zarándokok, akik viszont ezen a napon gyóntak és áldoztak, azok már kora reggel a templomban voltak. Ilyenkor vendégpapok is besegítettek/besegítenek a kegyhely gondozóinak a zarándokok gyóntatásába, áldoztatásába. Mások ilyenkor végezték a keresztutat, de a nagymise kezdetére valamennyien, rendezett sorokban megjelentek. Sümegen a búcsúk napján a nagymise 9 vagy 10 órakor kezdődött a kolostor előtti téren, ahol elfértek a zarándokok. A templom oltárát, a szabadtéri oltárt és a szószéket előző nap a helyi Rózsafüzér Társulat tagjai díszítették fel a ferencesek irányításával. Virágot a zarándokok nem vittek erre a célra, csupán csak gyertyát. A fő celebráns a veszprémi püspök vagy valamelyik ferences rendház házfőnöke volt. Andocson is többnyire a püspök misézett ilyenkor. A nagybúcsú és a főbúcsú miséje körmenettel zárult, amely, ahogy Bárth János nevezte, a hivatalos búcsú koronája, leglátványosabb eseménye volt.77 Itt a zarándokcsoportokat saját zászlajukról lehetett megkülönböztetni. A körmenet elején haladt egy 4-6 főből álló ministráns csoport, akik közül ketten felváltva vitték a felvirágozott feszületet, négyen pedig egy nagyméretű égő gyertyát. Mögöttük ment a 30-40 fehér ruhás Szívgárda-tag lány, akik fonott kosárkákból szórták a virágszirmot a Jézus Szíve vagy a Mária szobor lába elé, amelyet 4-4 fiatal rúdra helyezve vitt a vállán. A szobor jobb és bal oldalán 4-4 vagy 6-6 fehér szalag lógott, amelyeket Kalász-egyesületi lányok fogtak. A szobor után (Jézus Szíve búcsún előtte) kispapok és szerzetesek haladtak, akiket a baldachint (umbella) vivő 4-4 férfi követett. Alatta ment a főpap, kezében az Oltári- szentséggel, előtte pedig 2 idősebb pap füstölővel. Mellettük két oldalt 10-10, díszőrséget adó levente vagy katona. A baldachin után következett a kántor vezetésével az énekkar, majd a fúvós zenekar. Őket követték a városi képviselő testület tagjai, az értelmiségiek, iparosok, végül pedig kialakult sorrendben a vidéki zarándokok: Nyirád, Halimba, Szőc, Csékút a nyirádi pappal és kántorral, Káptalanfa, Gyepükaján, Nemeshany, Bodorfa a káptalanfai pappal és a gyepükajáni kántorral, 76 Idézett munkák: EBELE Ferenc 1984. 4.; BÁN Ferenc 1990. 9.; VAJKAI Aurél 1940. 11.; PINTÉR László 2000. 21.; S. LACKOVITS Emőke 2000. 252. 77 BÁRTH János 1980. 97. 274
