Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Ricz Péter: Szabadka és környéke népesedéstörténete a honfoglalástól a XVIII. századig
Ebből a korból valók az első hiteles írott adatok, melyek konkrétan utalnak a vidéket benépesítő lakosság nemzeti hovatartozására. Magyar László volt az első kutató, aki olyan levéltári nyomokat talált, amelyek városunk kun lakosságára utalnak. Habár idáig csak nagyon kevés kézzelfogható régészeti adattal rendelkezünk (pl. Kameniti hát - 2003), mégis valószínű, hogy az 1400-as évek elején éppen a kunoknak köszönhetően indult fejlődésnek az 1407-ben még csak falunak nevezett település, melyet 1428-ban már mezővárosként emlegetnek a kútfők. Az akkor negyvenkét éve uralkodó Zsigmond királyt a karlócai káptalan egy 1428. december 17-én keltezett levelében arról tudósítja, hogy a szabadkaiakat megismertette Töttös László panaszaival illetve a birtokait ért károkkal, melyek elkövetéséért megintette őket. Történt ugyanis, hogy a Tisza menti Töttös birtokról a „szabadkai kunok” elhajtottak bizonyos számú barmot. Az oklevél név szerint említi Katha-i Mihályi mint a jászok és kunok bíráját, illetve annak fivérét Katha-i Fülöpöt, mindkettőt mint „zabathkára helyezett offíciálisait”. Rendelkezésünkre áll még egy nagyon becses, főleg névtudományi vonatkozásban jelentős „kun” oklevél. Mátyás király 1458. szeptember 7-én Szegeden kelt levelében utasítja Parlagi László budai és Bíró György zabathkai sáfárokat, hogy tartózkodjanak a szabadkai kunok zaklatásától (akiket név szerint felsorol), és mint igazi magyarokat hagyják őket békén, mert e népcsoport szabadságát már Hunyadi János oklevele is biztosította. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a Magyar László által közreadott oklevél részletét: Jelen oklevél tartalma által szigorúan meghagyjuk és megparancsoljuk hűségteknek, hogy miután vettétek a jelen oklevelet, mostantól fogva a jövőbe a mondott Horwath Györgyöt, Kycze Balázst, Gyunk-nak mondott Pált és Jánost, A Ich Mihályt, Gerhard fia Egyedet, Kara A...-t Aracha Egyedet, Thene Antalt, Kazan Balázst, Kwn Antalt és más Zabathka mezővárosában lakó kunjainkat egyáltalán ne merészeljétek többi kunjaink közé szorítani és kényszeríteni, hogy ott éljenek, hanem engedjétek őket ugyanazon mezővárosunkban mint valódi magyarokat békésen megmaradni és élni és ne merészkedjetek másként cselekedni. Jelen oklevelet miután elolvastátok, adjátok vissza annak, aki bemutatta. Kelt Szegeden (Zegedini) a Bol- dogságos Szűzmária születésének előestéjén (szeptember 7.-én), az Úr 1458. évében". (Magyar Országos Levéltár, DL88331. Trostovszky Gabriella fordítása.) A középkori Szabadka történetében igen fontos dátum az 1439. év. Albert király május 9-én Pozsonyban kiadott oklevelében Madaras, Tavankút, Szabadka és Halas nevű mezővárosokat és falvakat Hunyadi Jánosnak és testvérének, ifjabb Hunyadi Jánosnak adta zálogba a május 10-től három hónapig tartó időre. Albert király az oklevél kiadásának napján a két Hunyadira bízta a szörényi-havasalföldi (Dél-Románia) végvárak védelmét. A szeptembertől már báni címet viselő Hunyadiaknak a zálog fejében 2757 arany forintot kellett a várakra fordítani. Szabadka középkori fejlődése Néhány levéltáros kutató véleménye szerint a törökverő Hunyadi János ügyes birtokgyarapító, kitűnő szervező volt, és mint olyan a mezővárosi rangú Szabadkát 246
