Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Ricz Péter: Szabadka és környéke népesedéstörténete a honfoglalástól a XVIII. századig
uradalmi központnak szemelte ki. Ezt az állítást egyelőre csak feltevésként fogadhatjuk el, de nagyon valószínű, hogy a mezővárosi rangú Szabadkáról kezdték el irányítani az új Hunyadi birtokokat. Ezt látszik bizonyítani a későbbiek során felépült Castellum (várkastély), igaz már nem a Hunyadiak idejében. Hunyadi János 1456- ban, Nándorfehérvár (Belgrád) török ostormának eredményes elhárítása után váratlanul bekövetkezett halálával az örökség sógorára, Szilágyi Mihályra szállt. Nemsokára, 1469-ben azonban örökös nélkül ő is elhunyt. Ekkor Szabadka és a szomszédos birtokok az 1458. január 24-én megkoronázott Mátyás király (Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia) tulajdonába kerültek. Néhány évre rá 1462. február 12-én Mátyás király Szabadka környéki birtokait édesanyjának Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta, hogy jobb és díszesebb udvartartást tarthasson fenn. Az adományozó okiratban Csanád és Bács megyei falvakról illetve pusztákról van szó, melyeknek nevei — a vérzivataros XVI-XVII. századot átvészelve — a mai napig fennmaradtak. Az említett Csongrád megyei helységek: Gywrge (Györgyén), Baymok (Bajmok), Napfen (Nagyfény), Chontafeyer (Csantavér), Bwdakwtha (Budakuta - ismeretlen), Pathyr (Pacsér) falvak és Kewlewstharlo (Kölestarló - ismeretlen), Paly (Palics), Kethjylew (Kétíulű - ismeretlen), Lykaseghaz (Likasegyház - ismeretlen), Thereth (Thelek, Telekháza - ismeretlen) puszták. Mátyás király adománylevelének Bács megyei falvai a következők: Ókor (ismeretlen), Kerekeghhaz (Kerekegyház - ismeretlen), Naghbayth (Nagyhajós - Bajsa), Fybayth (Fibajcs Topolya), Hymeseghaz (Himesegyház - Emusity), Kewkewr (Kökör - Kőkút - ismeretlen), Wyzethwrol (Vizesturol — ismeretlen), míg a puszták: Hegyesthwrol (Hegyesturol-Kishegyes), Akosthwrol (Akosturol - ismeretlen) és Feyefakathwrol (Fejefakaturol - ismeretlen). Az „ismeretlen” megjelölés úgy értendő, hogy ezeknek a középkori helyneveknek nincs egészen pontos behatárolásuk, mert esetükben túlnyomórészt több régészeti lelőhely is található a környéken. Mint ahogyan azt e közel fél évezredes dokumentum tükrözi a középkori helynevek azonosításában kitartó levéltári és régészeti munkára van még szükség. Mátyás király édesanyjának szánt adománylevelében sem a szabadkai uradalomról, sem az esetleges várkastélyról nem tesz említést. Az eddigi kutatások egybehangzó véleménye szerint mindkettőt valamivel később az Erdélyből származó Dengelegi Pongráczok alakították ki. A XV. század második felében Mátyás király előrelátó védelmi politikájának gyakorlati megvalósításában a török veszedelem kivédésére hármas frontvonal épült ki a Délvidéken. Az elsőt a Duna—Száva, a másodikat a szerémi (Fruska-Gora), a harmadikat a Maros-Dráva vonal képezte. Ez utóbbi szerves részeként Eszak- Bácska területén (Csongrád és Bodrog vármegyékben) egy sor védelmi célokat is ellátó várkastély épült, mint például Bortány és Küllőd (Kolut) Zombortól nyugatra a Duna vonalában, maga Czobor Szent Mihály (Zombor) és Zabatka castellum. 1499 körül meghalt Dengelegi Pongrácz János Mátyás nevű fia (Szabadka akkori birtokosa), s vele kihalt a nagy múltú erdélyi család. Örökös nélkül, birtokai II. Ulászló királyra szálltak, aki 1501-ben Corvin Jánosnak (Mátyás király természetes fiának) adományozta őket. Mint már a fentiekben említettük, ez időben Zabathkát „castellum”-ként, azaz kastélyerősségként tüntetik fel az oklevelek. 247
