Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Dankó Imre: Iskolatörténeti adalékok Szabadszállás XVI–XVII. századi népesedési viszonyaihoz
DANKÓ Imre Iskolatörténeti adalékok Szabadszállás XVI-XVII. századi népesedési viszonyaihoz Nem régen jelent meg Tóth Sándor szabadszállási helytörténész Szabadszállás múltjából című testes kötete.1 A munka érdekességét az adja, hogy nem folyamatos előadásban, hanem mondanivalóját egyes idézetek, utalások köré csoportosítva és kronologikus rendbe rakva igyekszik Szabadszállás, nem is annyira történetét, mint inkább történeti népéletét érzékletesen bemutatni. Azokban a korokban, amelyekből nem álltak a szerző rendelkezésére levéltári vagy (saját gyűjtésű) adattári anyagok, kénytelen volt az ezen korok történetével foglalkozó irodalomhoz, de leginkább okmány- és adattárakhoz fordulni. Ilyen erősen adathiányos korszak Szabadszállás történetében a XII-XVII. század. Márpedig éppen ez a félezer esztendő az, amelyik a község életére vonatkozóan talán a legnagyobb jelentőséggel bír. Ahogy erre a közelmúltban lezajlott településföldrajzi, történeti- és társadalomnéprajzi kutatások is rámutattak.* 2 Ezeknek a kutatásoknak és feldolgozásoknak számunkra az az egybehangzó véleménye fontos, hogy bár „Szabadszállás népessége és határának területe jelentős változásokon ment keresztül a XVI. századtól; a török hódoltság beköszöntése után is — megszakításokkal ugyan — lakott helység maradt.”3 „Tulajdonképpen, a birtokviszonyok megnyugtató rendezéséig, tehát a megváltakozásig viszonylag mobilisnak tekinthető Szabadszállás demográfiai állapota is. Különösen a háborúságok idején erősödött fel a migráció.”4 Legtöbben, így Kiss József is az 1699. évi kamarai összeírás alapján ismertették Szabadszállás migrációs viszonyait. Szabad- szállásról éppen az összeíráskor költözött el 12 „colonus” Vásárhelyre. Az összeírt 34 családfő közül 25 volt helybeli, 8 családfő pedig baranyai „peregrinus", azaz betelepülő volt.5 Szabó István szintén az 1699. évi kamerális összeírásra is hivatkozva állapította meg, hogy Szabadszálláson sok nemes élt.6 Szabó László pedig, ugyancsak hivatkozva erre az 1699. évi, úgynevezett Pentz-féle összeírásra, az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) adatainak (OL. U. et C. Fasc. 75. Num. 4.) elemzése során azt állítja, hogy Szabadszállás „lakossága a korábbi és későbbi nagyobb betelepedések ellenére is kontinuus.”7 Számunkra ezúttal a község XVI- XVII. századi történetére utaló népiségtörténeti adatok a legfontosabbak, mert Szabadszállással kapcsolatosan (is) ezekről az évekről-évtizedekről ismeretesek a legel- lentmondóbb adatok, jobban mondva legnagyobb részt feltételezések. ' TÓTH Sándor 2001. 679. 2 NOVÁK László 1991; SZABÓ László 1994. 319-334.; SZABÓ István 1994. 23-28. 3 NOVÁK László 1991. 11. 4 NOVÁK László 1991. 13. s KISS József 1979. 15., 21. 6 SZABÓ István 1994. 28. 7 SZABÓ László 1994. 319-320. 231
